Kereken két évtizeddel ezelőtt jelent meg Gerald Maxwell Rivera bemutatkozó albuma, s bár kezdetben két-három évente jelentkezett új lemezzel, 2001 után lassított. A BLACK Summers' Night nyolc, a most megjelent folytatás, a Black SUMMERS' Night hét esztendő munkájának lenyomata. A mai rohanó világunkban ez hihetetlenül hosszú időnek tűnik, ugyanakkor nem az a valódi kérdés, mi tartott ennyi ideig, sokkal inkább az: megérte várni?

A válasz egyértelmű: igen. Bár a neo soul sokat veszített egykori népszerűségéből, Maxwell új albumának hangzása és hangulata nagyban emlékeztet Justin Timberlake The 20/20 Experience dupla anyagára. Félreértés ne essék, nem koppintásról vagy utánzásról van szó, erre nem szorul rá Maxwell, egyszerűen a zenei irány, hangulat az, ami visszaköszön, s ami elsőre könnyen lehet, hogy nem adja magát, mert nem ez a trend uralkodik a kereskedelmi rádiókban. Ha először nem fogja meg az embert a Black SUMMERS' Night (ez már az első dal során kiderül), érdemes egy másik lelki állapotban vagy napszakban újabb esélyt adni neki!

A fúvósok ritka, ugyanakkor meghatározó jelenléte, a zenei alap apró finomságai, az énekdallamok, az egymást váltó dalok íve, egytől egyig gondos, precíz tervezés és komoly munka eredményei. A laza táncra csábító, refrénjébe rezeseket felvonultató All The Ways Love Can Feel hatásos nyitány, a visszafogottságot rafinált alappal kompenzáló folytatás, a The Fall szintén működik, s a stílusosan a lemez harmadik tételének választott, helyenként egészen lecsupaszított III-re sem lehet panasz, a Lake By The Ocean pedig egyenesen kislemezért kiáltott. Az már csak hab a tortán, hogy az azt követő Fingers Crossed még jobban sikerült zenei finomság, a lírai Hostage pedig mozifilmbe illő darab.
Igaz, a 1990x megtöri az ívet és feláldozza a slágeres megoldásokat a kísérletezés oltárán. Még szerencse, hogy a Gods szépen korrigál, a Lost pedig megmutatja, a rockos, rockoperás vonal sem áll távol Maxwelltől. Az Of All Kind szintén nem rossz darab, igaz, némileg elmarad a korong „A-oldalán” sorakozó tételektől, melyektől a Listen Hear sajnos még messzebb áll. A zárótételnek szánt, alig félperces Night csak egy rövid tengermorajlás, ami után felüdülés, ha egyből újraindítjuk a lemezt.

Maxwell erőssége az énekhangjához igazított, izgalmasan hangszerelt és fülbemászó szerzeményei sora, melyekben kifejezetten gazdag a Black SUMMERS' Night. Bár a minden jó, ha a vége jó-szabály ezúttal nem érvényesül, összességében még sincs okunk panaszra: a borítófüzetbe pakolt dalszövegekkel kiegészült anyagért jár az ötös, de azért kétszer aláhúzva.

Tracklista:
1. All The Ways Love Can Feel
2. The Fall
3. III
4. Lake By The Ocean
5. Fingers Crossed
6. Hostage
7. 1990x
8. Gods
9. Lost
10. Of All Kind
11. Listen Hear
12. Night

Balajti Péter

2016. 09. 26. 11:43