Bob Dylant az is ismeri, aki nem ismeri. Pályafutása mérföldköveiből előszeretettel csemegéztek más előadók is. Így többek közt a Guns N' Roses a Knockin' On Heaven's Doort, Jimi Hendrix az All Along The Watchtowert, a Simply Red a Positively 4th Streetet, a The Byrds a Mr. Tambourine Mant, a Manfred Mann a Just Like A Womant, a Rolling Stones pedig a Like A Rolling Stone-t dolgozta fel Dylantől. Igaz, az 1966-os, két részből álló, s stílusosan két hanghordozón napvilágot látó, londoni The Royal Albert Hallban adott, a nézőket is megosztó estjén a fenti tételeknek csak egy része csendült fel a szerző előadásában – a felsorolást nyitó első két tétel például később jelent csak meg, a Positively 4th Street pedig olyan fájó hiány, mint a Blowin' In The Wind.

Az est, mely négy hónappal a művész első gyermekének születése után és két hónappal a súlyos motorbalesete előtt került megrendezésre, megosztotta a rajongókat. A program első részében Dylan, a folkzenész gitárral és esetenként herflivel kísérve adott elő hét saját szerzeményt, majd a második, nyolctételes blokkban a The Hawks kíséretében vett új, lázadó irányt – alaposan megosztva a közönségét. Az amúgy is feszült hangulatot ráadásul a Just Like Tom Thumb's Blues, illetve a Leopard-Skin Pillbox Hat előtti beszólásaival tette még inkább puskaporossá. Nem csoda, hogy abban az időben sokaknál kiverte a biztosítékot a mai füllel hallgatva abszolút korrekt második felvonás, mely az 1962-es, cím nélküli debütlemezről az est egyetlen tradicionális darabja, a Baby, Let Me Follow You Down mellett sikerrel idézi meg a '63-as The Times They Are A-Changin' albumot (One Too Many Mornings), az egy évvel későbbi Another Side of Bob Dylant /I Don't Believe You (She Acts Like We Never Have Met)/, valamint három nótával az 1965-ös Highway 61 Revisitedet. S persze a koncert évében kiadott Blonde On Blonde sem maradhatott ki, melyről három tétel az első, további egy pedig a második felvonásban kapott helyet. Az eddig kiadatlan hanganyag különleges extrával is bír, mely nem az est végén, hanem a második felvonás elején csendül fel: a Tell Me, Momma ugyanis a '66-os turné csemegéjeként vált ismertté.

Bár Bob Dylan The Real Royal Albert Hall Concert 1966 anyagának első lemeze visszafogottsága ellenére is működik, elég csak az öt és félperces Just Like A Womanre vagy a bő kilencperces Mr. Tambourine Manre gondolni, a második CD viszont abszolút felpörgeti a hangulatot, kellően hangos-zajos, eleven cucc, tökéletes ellentéte az addig hallottaknak – a Ballad of A Thin Man és a Like a Rolling Stone egyaránt parádés. Erős négyes.

Tracklista:
1. CD
1. She Belongs To Me
2. 4th Time Around
3. Visions of Johanna
4. It's All Over Now, Baby Blue
5. Desolation Row
6. Just Like A Woman
7. Mr. Tambourine Man

2. CD
1. Tell Me, Momma
2. I Don't Believe You (She Acts Like We Never Have Met)
3. Baby, Let Me Follow You Down
4. Just Like Tom Thumb's Blues
5. Leopard-Skin Pillbox Hat
6. One Too Many Mornings
7. Ballad of A Thin Man
8. Like a Rolling Stone

Balajti Péter

2017. 05. 04. 18:50