Ennyit tesz az erős magyarországi médiajelenlét és annak szinte teljes hiánya. Bár a szlovákiai, párkányi Jóvilágvan tagjai szerint zenéjük nem feltétlenül a tömegnek szól, nem is kifejezetten slágeres muzsika. Pedig ezzel megszólítható a „tömeg”, s az slágerré tenné a zenét. A magyarországi kereskedelmi rádióknak nem érdekük a külhoni zenekar támogatása. Még annyira sem, mint néhány évvel ezelőtt.

A Jóvilágvan az első nagylemeze, a 2011-es Hanne stílusát pszichedelikus popkatyvasznak nevezte. Való igaz, az akkori, gazdagon hangszerelt popzenéjében a dzsessz, a funky, a diszkó, a népzene, a folk, a drum and bass és a ska elemei is fellelhetők. A zenészek a második albumuk, a 2013-as Štúrovszkaya címűnél már az egyszerűbb hangzásra törekedtek. Az új CD-n is ezt az utat járják. A maximalizmusuk újabban a zenei minimalizmusban tükröződik.

A héttagú, Bokor Réka énekesnővel felálló együttesnek új dobosa van, Jáger Zoltán személyében. A self-titled című nagylemez zeneileg kiüresedő, az előzőekhez képest lassúbb, nyugodtabb, könnyedebb, letisztultabb. Hegyi Krisztina fő szövegíró ügyesen bánik a szavakkal, mondanivalója többféleképpen értelmezhető, ezért mindenki annyi társadalomkritikát hall ki belőle, amennyit akar. Az albumon a mifelénk már slágerré vált Melyiké vagy? mellett tíz szerzemény kapott helyet, töltelékdal nincs rajta. Bármelyik slágerré válhatna: a Renoir, klipesített Idő, a Felhő, az Anna, a Leopárd (ez az egyetlen, amelyet nem Réka, hanem Szabó Máté gitáros énekel), az Apollón pánhoz, a Múltra folt, a Körhinta, az Abrakadabra vagy az Ölni ölni. „Ölni, ölni, embert ölni de nehéz. Ahogy megfogom, megremeg kezemben ez a kés. És minden szúrás végül csak nekem fáj…” – énekli Réka az utóbbi zeneszámban.

Néhány éve valaki azt mondta, a Jóvilágvant a hangszerelése miatt ignorálják a magyarországi rádiók, a dalai felépítése, harmóniája túl összetett. Erre most már nem foghatják rá. Valami újat kéne kitalálni. (Új Szó)

Puha József

2017. 06. 05. 21:56