Nick 1995-ben lépett a zene világába, akkor még DISCO CITIZENS néven. Leo Elstob-bal jelentette meg első single-jét, a "Right Here Right Now"-t. Egy évvel később Nick megalapította saját label-jeit, a Cyanide Music-ot és a Modena Records-t. Később csatlakozott Alex Gold XTRAVAGANZA nevű kiadójához, ezzel megszületett Chicane és erről mindenki hamarosan értesült: első alkotása, az Offshore borzalmasan bejött! 1996. decemberében az angol listák 10-14 helyét foglalta el, míg az MTV Dance listáján rögtön az élre ugrott. A számhoz készült videót Ibizán rögzítették. 1997 márciusában megjelent a második DISCO CITIZENS kislemez, majd hamarosan napvilágot látott a "Sunstroke", amely egyből a 21. helyre ugrott az angol listákon. Majd az Offshore 97-es verziója jelent meg Anthony Pappa és Power Circle remixelésében.

A 11 dalt tartalmazó, első Chicane-album 1997 októberében jelent meg, "Far from the maddening Crowds" címmel, és néhány hét alatt több, mint 80.000 darab fogyott belőle.1998-ban Chicane nem sokat hallatott magáról, Nick azonban nem állt le: "Nagasaki Badger"címen kiadta az egyik legjobb DISCO CITIZENS felvételt. Csak '98. őszén jelent meg Chicane új track-je, a "Strong in Love", ami bizony erősen hasonlít a "Right Here Right Now" című történetre. 1999. augusztusában került a boltokba a "Chilled EP". A mini-albumra 6 számot nyomtak, többek között a "Strong in Love" újrakevert változatát, ezzel azonban a jelentős számú rajongótábort aligha lehetett kielégíteni. Szerencsére hamarosan elterjedt egy új Chicane album megjelenésének híre, e lemez végülis 2000. március végén landolt a lejátszókban.

Elsőként a "Saltwater" került fel az Ibiza samplerre: kezdésnek Enya-szerű női vokál ijeszti meg a járatlan lemezhallgatót, de néhány mp. múlva korrekt a house-alapok és a zseniális kisérőeffektek már a nagymami arcára is nyugodt mosolyt csalnak. A hölgy hangjának tisztasága és a kellő effektezés (szétkenés) a remélt trance hangulatot is füleink közé csempészi.

Az album második bemutatkozó száma (Don't Give Up) - tekintettel arra, hogy a vokált Brian Adams vállalta -még azoknak is bejön, akik nem kimondott hívei az elektonikus megközelítésű zeneműveknek. A maxi (a kötelező remixekkel) néhány nap alatt szinte az összes európai könnyűzenei televízió műsortervébe belopta magát.

Fentiek nyilvánvaló eredője, hogy nincs DJ, rádió vagy tévéműsor, amelyik meg merné magának engedni, hogy ne játsszon Chicane-t. A döngölős, de ravasz house-alapokra brilliáns módon rápakolt ambient, trance (azaz szétkent vonósok és zongora-szerű billentyűk), és a fülbemászó effektezés még a szkeptikusabb hazai arcok számára is egyértelművé teszi: az elektronikus zenének nemhogy létjogosultsága van, de a mai viszonyok között bízvást elmebetegnek mondható az a zenész, aki makacsul ragaszkodik a "természetes" hangszerekhez.

A fiatalemberhez tartozó hanghordozókat elég könnyű fellelni bármilyen giga-multi boltban: az egyébként igen jól kitalált borítók jelentős részét egy baromi méretű, harántcsíkos emberi szem foglalja el, ami az Xtravaganza kiadó logója. Nem mintha ez lejjeb nem válna nyilvánvalóvá, de az LP-ken csak figyelmesebb szemlélő találhat rá e műremekre.

2001. 06. 13.