De kik is ők? Layo Paskin és Matthew Bushwacka a The End nevű londoni szórakozóhely két rezindense, s mint ilyenek, bizony a könnyűzene élvonalában lélegeznek és dolgoznak. Egyébként mindketten fanatikus hívei az Arsenal futballcsapatnak és a tört ütemeknek. Első és eddig egyetlen szerzői lemezük, a Low Life bizony hatalmas ömlengésre késztette az angol könnyűzenei sajtót, a szakma gyakorlatilag néhány hét alatt behódolt Layoéknak. Nem is ok nélkül, a Low Life bizony az a lemez, amit minden magyarországi lemezboltban az ajtó fölé kéne szögezni, ezzel a felirattal: "Emberek, a zene itt tart Európában. És ti hol tartotok?". Igazán remekbe szabott (progresszív) breakbeatot vehet a kezébe az arra érdemes, de mint ezt már több profi előadónál megjegyeztük, ezt az albumot sem lehet felcímkézni, trip-hop éppúgy van benne, mint drum'n'bass, s gyakran a track közepén vált át a méltán népszerű alkotópáros.

A Low Life zseniális esszenciája annak, hogy a hozzáértő emberek mit is gondolnak az ezredforduló könnyűzenéjének. Az átgondoltságot mi sem bizonyítja jobban, minthogy három (egyébként ha jól emlékszem, a Depeche Mode által kifejlesztett) kb. egy perces betét bontja több felé az anyag ívét. A Deep South című nótában pedig hallhatjuk azt a klasszikusan Layoékra jellemző sampling-technikát, ami mára már szinte védjegy: az emberi hang (ének) agyon-effektezett, a leghihetetlenebb helyekről bukkan fel (gyakran ősi-törzsi feelinget idézve).

Az album az angol hangmérnökök keze munkájának köszönhetően fantaszikusan szól, a precíz és kristálytiszta hangrendszer többek között arra is alkalmasnak mutatkozott, hogy a közelmúltban tragikus körülmények között elhalálozott hazai zenész esztrádműsorainak a szomszédból átszűrődő és számunkra felettébb zavaró hangjait kiűzze a lakás légteréből.

A lemez: egyedi, változatos és kedélyes. Nagyon melegen ajánlom mindenkinek az album beszerzését, mert nagyon kevés van belőle, s aki egyszer is belehallgat, az inkább otthagyja a gatyáját, de ezt a lemezt már nem. Nem véletlenül. Ha más nem, tessék letépni az ajtó fölé szegezett példányt!

2001. 01. 21.