Egy project mindig az anyazenekar miatt háttérbe szorult elképzelések megvalósítására jön létre, és így volt ez most is. A Stone Sour-ral először a Spiderman filmzenén találkozhattunk, ahol a Bother című, önmagukhoz képest laza dallal debütáltak. A siker nem maradt el, kislemezen is napvilágot látott a Bother, majd jött az LP, ami már szerencsére jóval nyersebb képet mutat.
A lemezről jóformán kiírtották, azaz teljesen mellőzték a különféle effekteket, csak a hangszerekre koncentráltak. A zene emészthető, néha túlságosan az egyszerűség medrébe fullad a manapság oly szokásos fél hang fel, fél hang le témák miatt. A hangzásról egy ilyen hátterű produkció hallatán nem lehet panasz, és nincs is! A húzós, elmélyült témákat a Blue Study, és a már említett Bother oldja lazább hangvételével. Egy Corey Taylor monológgal zár ez a jó kis lemez. A borító felejthető, jellegtelenül gyenge, de hát a tartalom a fontosabb, és abban senkit nem érhet csalódás.

Gab

2002. 10. 06.