Kaltenecker Zsolt már első triójával (Studniczky László-basszus, Borlai Gergő-dob) végérvényesen felírta nevét hazánk legtehetségesebb fiatal jazzmuzsikusainak listájára. Az együttesével 1997-ben kiadott Ivory Tower című albumot 1999-ben a The Crossing követte, amelyen már Papesch Péter basszusgitározik. Mindkét lemezen olyan nem szokványos, jazz-rockos hangzással találkozhatunk, ami sok fiatalt meghódított a műfajnak. Ez a formációk jellege mellett a zenészek személyének köszönhető, hiszen mindkét basszusgitáros megfordult már korábban egy-két együttesben, a csodagyereknek számító Borlai Gergő nevével pedig számos hazai sztár csapatában, többek között Tátrai Tibor Boom-Boom nevű zenekarában találkozhatunk. Nem véletlen tehát, hogy a Kaltenecker triók tagjai belevitték játékukba a könnyűzene erősebb színeit: a fergeteges slappelések és dobszólók végig felpörgetik a ritmust.
1999-ben jelent meg Kaltenecker Zsolt második szólóalbuma Songs From The 20th Century címmel. Ezután a zongorista az ütőhangszereken játszó Dés Andrással -akinek volt kitől muzikalitást örökölnie, hiszen Dés László csemetéje- készített lemezt (In The Beginning There Was The Rhythm), mely két kiváló, nagy összhangban lévő muzsikus egymásratalálásáról tanúskodik.
A 2001 végén kiadott Rainy Films című triólemezen már egy teljesen új Kaltenecker Trióval találkozhatunk (K.Zs.-zongora, Barcza Horváth József-bőgő, Mohai András-dob), s a klasszikus akusztikus formáció zenéjében is eltér az eddig megszokottól. Kaltenecker hű maradt egyéni, progresszív main-stream-es stílusához, az új lemez hangvétele mégis némileg klasszikusabb, szakít a korábbi felállások rockos játékmódjával. A hallható művek mindenesetre kompozíciójukban és ritmikailag is összetettek, aprólékosan kidolgozottak. A hangnem- és ütemváltásokban gazdag témák érzelemdús előadását a sehol sem öncélú, hibátlan zongoraszólók színesítik. Kaltenecker Zsolt virtuozitása ezen a lemezen is megmutatkozik, ám Barcza lenyűgöző bőgőkísérete és Mohai precíz ütemdiktálása sem szürkül a háttérbe: egy-egy szólóban ők is megcsillogtatják tehetségüket.
Az albumon a négy Kaltenecker szerzemény mellett négy standardet találunk, amik noha nagyon jólsikerült, igényes feldolgozások, az ember mégis kicsit sajnálja, hogy nem hallhat több saját számot az együttestől. Mindazonáltal például az „Autumn Leaves” vagy a „Summer Night” biztosan külföldön is kelendőbbé teszi az ott még egyelőre ismeretlen trió lemezét, ezáltal is öregbítve a fiatal magyar jazzgeneráció hírnevét. Aki laikusként kóstol bele az effajta zenébe, annak a Rainy Films könnyen befogadható, modern felfogású számai kitűnő kezdetét jelenthetik a jazzel való későbbi barátkozásnak.

Laczkó Krisztián

2001. 10. 18.