Nos, 2003-at írunk, és az együttes kiadta kilencedik stúdió albumát „Who Needs Love” címmel. Az elmúlt időszakban évente többször turnéztak a világ legkülönbözőbb pontjain, de Bluey mégis úgy érzi, az Incognito története csupán most kezdődik. Az Incognito a hetvenes években került a köztudatba, amikor Nagy-Britannia egyik úttörő DJ-e, Chris Hill lemez szerződést kötött velük az Ensign Label-nél. Az alig hat hét alatt Japánban eladott 25000 példány is azt bizonyítja, hogy a rajongók megőrülnek az új korongért. Bluey & Társainak kilencedik stúdióalbuma jazzesebb és lélekkel telibb az előző nagylemezhez képest. Az új anyag egy teljes zenei utazás, amely végigvezeti a kalandvágyót a 70-es évek gyökereitől a 80-as, 90-es évek állomásain keresztül a 2003-as esztendőig, hogy bebizonyítsa, a mai napig is képesek üdítő hangzásvilágukkal fennmaradni az imitátorok híg tengerének felszínén. Az iparilag előállított együttesek, és a kereskedelmi szempontok által vezérelt zenék világában a kreativitás és az egyéniség igen ritka, ezért is megnyugtató, hogy az Incognito újra egy tiszta szívvel készült jazz és funk keverékkel kényezteti az igényes rajongókat világszerte. Az énekesek összetétele félelmetes, hiszen a brazil Ed Motta például különleges halandzsájával közreműködik a címadó dalban, míg a new yorki Kelli Sae Joy Rose-t erősíti, és egy korábbi felállásból már ismert Joy Malcolm is újra mikrofonhoz jutott. A két húzószám a “Where Love Shines” és a “Morning Sun”, de a lelkizős dalok sem maradhatnak el, s ezt a modern soul klub slágerré vált “Stone Cold Heart”, és a “Can’t Get You Out Of My Head” bizonyítják. Funky őrület a köbön néha azért dance dalok is felcsendülnek, bulikhoz, kikapcsolódáshoz ajánlatos beszerezni!

Jónap Tamás

2003. 04. 10.