No de ne rohanjunk ennyire előre, Meat Loaf, vagy ahogy gúnynevén hívják a Fasírt 1977-ben robbant be a köztudatba szerzőtársával Jim Steinmannal. A „Bat Out of Hell” c. lemez nagy siker volt, 30 milliót adtak el belőle. Ettől kezdve Meat Loaf-ot úgy ismerte a világ, hogy a legjobb és leghosszabb dalokat előadó érzelmes rock-zenész. A folytatásban 1993-ban megjelent a „Bat Out of Hell II: Back Into Hell” néven, amelyről az „I’d Do Anything For Love (But I Won’t Do That)” világhírű lett, főleg a hosszúsága miatt, csak nem 10 perces balladáról van szó. Az énekes-dalszerző számos díjat bezsebelt ezzel. Az új stúdióalbum, a „Couldn’t Have Said It Better” sem a rövid dalokról híres, balladisztikus számokról beszélhetünk. Igaz néhol van keményebb, rockos nóta is, de alapjában véve a kellemes hangzás a jellemző. A zenélés mellett a zenész számos filmben is szerepelt, kiemelkedő a Harcosok klubja és a Crazy In Alabama. Sajnos az utóbbi időkben csak rémgyenge akciófilmekben tűnik fel. Szerencsére ez nem mondható el az új korongról. A következő dalokat kiemelten ajánlom: „Better”, „Testify”, „Because of You”. A „Forever Young” c. dal igazán érdekes, mert több mint 10 perces, és a felénél vége, de pár másodperc múlva egy újabb dal csendül fel. Érdekes figura ez a Fasírt, de profi!

Jónap Tamás

2003. 05. 24.