Akinek nem mond sokat a zenekar neve, az igen csak csodálkozhat, amikor meghallgatja a lemezt, pláne ha pillantást vet a tagok listájára. Csodák csodájára a vokálokat nem egy edzett torkú hím böfögi fel, ahogy azt képzelni lehetne, hanem a bandába két évvel ezelőtt érkező Angela Gossow szőke csajszi, aki kegyetelen durvasággal, nőtől igen távol álló orgánummal gyilkolássza ki magából a fortyogó hangokat. Meglepő, hát még élőben milyen látvány lehet?! A zene viszont rendkívül igényes, változatos és magával ragadó. Kiemelendőek a gitárszólók, dallamok, amik magán hordozzák a lemezt, megjegyezhetővé teszik a dalokat a durva vokál ellenére. A dobban kissé gyanakodni lehet gépi rásegítésre, vagy a keverés volt profi, mindenesetre tökéletesre sikeredett a ritmusszekció megszólalása is. További meglepetésként találunk a korongon 2 akusztikus dalt, amelyből az Anthem szépsége egy indulóhoz is könnyedén hasonlítható. Érdemes ismerkedni a lemezzel, nem fog fájni, csak egy kicsit.

Gab

2003. 09. 06.