A korong 2003 őszén került a polcokra a Twelvetones Records istápolásában, így valószínűleg több helyen is a karácsonyfa alatti területet ékesítette. Mit is hallhatunk a cédén? Emilék a hallgatót egy bulvárral és Pr-rel beoltott, apró gondoktól teli, burleszkekben játszódó világba kalauzolja el, egy olyan -nem is távoli- világba, amiben nemegyszer saját életünk jeleneteit is felismerni vélhetjük. Hajós és Hegyi verseit naív őszinteségük teszi egyedivé, szemtelen rímjeik a mindennapok báját vegyítik arroganciával és szánalommal. Mintha a szerzőpárostól egy szövegeiben kellemesen ritmizáló habostorta szerű képződményt kapnánk cukormázban. A dallamvilág –leszámítva, hogy itt-ott némi d’n’b-s újítással próbálkoztak, feltételezhetően azért, hogy kifejezzék hódolatukat az zenei élet eme igen modern irányzata felé- lényegében a régi maradt. Milyen is az? Jazzes, déltengeri, karibis, csacsacsás döngicsélés gitáron, zongorán, dobon, trombitán és emberhangon. Bárki, aki néhány cikket elolvasva úgy érzi, hogy Hajós apánk személyi kultusza az egyetlen, ami az egész gombolyagot összefogja, az menjen el ingyenes egy Emil.Rulez! koncertre és másnap számoljon be önmagának a látottakról és hallottakról..

Az alapító tagok -még nagyon rég- úgy fogalmaztak, hogy, a zenéjükkel az ezredfordulón kialakult depresszió-szplínes hangulatukat szerették volna megfogni. Megfogták

Jónap Tamás

2004. 01. 25.