Paul Waaktaar-Savoy és Magne Furuholmen a norvégiai Manglerud városban találkoztak először a 80-as években. Elhatározták, hogy az akkori tiniknek (hiszen maguk is azok voltak) kellemes dalokat fognak játszani, első P-jük 1980-ban jelent meg. A lemezmegjelenés után azon tanakodtak, hogy a dalok nem elég jók, kellene egy kellemes hangú énekes is. Így találtak rá az Askeni Souldier Blue egyik fellépőjére, Morten Harketre. A különleges hangú énekes jó benyomást keltett a két srácra. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy Morten, Paul és Magne 1983-ban megalapították az A-ha együttest. Take On Me, Hunting High And Low, The Sun Always Shines On TV, Cry Wolf, Stay On These Roads, hogy csak a legjobb kezdeti sikereket említsük meg. Az együttes 1990-ben kicsit „megkomolyodott”. A dalok érettebbek, férfiasabbak és mélyebbek lettek. Az East Of The Sun West Of The Moon c. albumuk erről tanúskodik. Köszönhető volt ez Jan Stanleynek a Tears for Fearsből és Chris Neil producernek. A Crying In The Rain c. Everly Brothers feldolgozás rögtön a különböző listák élére került. A szakértők ezt a korszakot az együttes érettebb időszakának magyarázták. A felnőttes stílust és komolyak dalokat az 1993-ban megjelenő Memorial Beach c. lemez is folytatta. A Dark Is The Night For All szintén a listákon landolt. Időközben, 1994-ben Mortan Harket megjelentette első albumát Wild Seed címmel, a rajongók attól féltek, hogy az A-ha a vége felé közeledik és nem lesz többé. A pletykáknak volt ugyan alapjuk, de Mortan csak ki akarta magát próbálni egyénileg is.

2002-ben a Lifelines c. koronggal a csapat visszatért és tulajdonképpen ott folytatta, ahol abbahagyta. A dalokat a korszak stílusához alakították és a műfaj maradt a pop-rock között. Legjobb bizonyíték a Forever Not Yours c. remek dal. És hogyan tovább?
Természetesen jobbnál-jobb dalokkal egy újabb korong megjelenésével a popzenében maradni! Addig is, tessék hallgatni 20 év legjobb A-ha dalait.

Jónap Tamás

2004. 11. 16.