Az lemezt természetesen közvetlenül nem holmi sztrítfájter ihlette – Török Ádám és a harcművészet kapcsolata igen hosszú múltra tekint vissza, sőt aki emlékszik, a lemezbemutató koncert szünetében egy a K1 szabályrendszer szerint zajló mérkőzést követhettünk végig melyen többek között Ádám fia, Dani is részt vett, és került ki nyertesen román ellenfelével való vérszomjas küzdelemből.

Visszatérve – mielőtt Török Ádámot magunk előtt megpillantva fogcsikorgatva számolgatnánk életünk hátramaradt perceit - életben maradási esélyeinket latolgatva egy esetleges párviadal esetén – ne felejtsük el hirtelen leblokkolt agyunkból előkaparni azt a képet, ahol ez a markos ember méretéhez és alapjáraton igen morgós hangjához képest a színpadon meglepően kellemes melegséggel énekel, hangjából csak esetenként csillantva meg egy kevés karcos felhangot. Impozáns megjelenése, fekete ruhás-pólós-inges sztenderd viselete és a szúrós tekintetet elfedő (fekete) szemüveget látva igen magától értetődő a kérdés: És tulajdonképpen mit keres egy fuvola ennek az embernek a kezében?

A képzavart a zenekar egyedi (talán koncerten a legjobban élvezhető) hangzása oldja fel. A lüktető, pompásan improvizáló basszus, az elegánsan odapakolt dob, a ’70-es évek krimijeit idéző elektromos orgona stabil alapjait a fuvola alapdallamba paszírozott tiszta hangja színesíti. Vérbeli „maffiózós” klubfeeling, csontig hatoló hangzással.

Az Éjszakai Harcos nagyjából követi a zenekartól eddig megszokott vonalat, újdonság talán egy-két a dalokba fúzionált elektronikus effekt lehet. Érettebb hangzásról értelmetlen beszélni – úgy jó ahogy szól. Múltidéző, pihentető, de legfőképp nagy figyelmet kívánó improvizatív, fúziós zene - Magyarországról.

Ferenczi Attila

2005. 03. 11.