A Korn nehéz helyzetbe került, miután Head gitáros kivált a csapatból, és ezáltal az egyik fő dalszerzőt is elvesztették a srácok. Vajon ez hallatszik, avagy nem hallatszik az új albumon? A válasz: talán igen. A csapat az utóbbi lemezeivel is egyre inkább a kommersz, és eladható(bb) felé haladt, és ezzel az albummal még egy jó nagy lapáttal rádobtak az eladhatóság szemétdombjára. Mindezt jelzi a "csúnyabeszéd-mentes" verzió, a bónusz kiadásban kapható pop-osított remixek. A metal avagy rock műfajban ez a "steril" megközelítés nem túl jó ötlet, és ez nyílván a lemez produceri csapatának is köszönhető, akik eddig nem kifejezetten a torzított gitárbandák lemezeiről váltak ismertté.

A "See You On The Other Side" lehet egy utalás is a másra, vagy akár tisztelgés Ozzy papa előtt, hasonló című száma után, de ez lényegtelen is. A Korn hetedik lemeze - úgy tűnik - már egy teljesen más generációnak próbál szólni, mint tíz évvel ezelőtt. A gépies hangzás, amely Terry Date munkájának köszönhetően ezúttal is zseniális, és elsőosztályú, mégsem hozható párhuzamba azzal a műfajteremtő, és számos metal zenekarra is hatással lévő Korn kezdeti lemezeivel.

A jobban háttérbe szoruló gitárok, a leegyszerűsödött basszus témák, és az élő jellegéből sokat vesztett dobok egy új (hang)képet mutatnak. Aki képes ezzel megbarátkozni, annak tetszeni fog a lemez! Rengeteg vokál és effekt kíséri a dalokat, tökéletesen kivitelezve, de vannak szinte véletlenszerűnek tűnő, egyszerű elektronikus betétek is, amelyek eléggé Korn-idegenek.

Sokadik hallgatásra képes beérni a lemez, és ha függetleníti magát az ember a korábbi Korn-művektől, akkor egy más megközelítésben még kedvenccé/kedveltté is válhat a "See You On The Other Side". Ennek fényében a pontszám megér egy jó osztályzatot, ha korábbi lemezeikhez hasonlítjuk, akkor maximum a közepes szintet súrolja. A borító az utóbbi idők leghülyébb színvilágú lemezborítója, totális színkavalkád, amely nyilvánvalóan a koncepció része ugyanúgy, ahogy a fantasztikusan megcsinált flash alapú weblap is, de sajnos most nem a körítés kapja, az így is jóindulatú pontszámot.

tracklist:

1. Twisted Transistor
2. Politics
3. Hypocrites
4. Souvenir
5. 10 Or A 2-Way
6. Throw Me Away
7. Love Song
8. Open Up
9. Coming Undone
10. Getting Off
11. Liar
12. For No One
13. Seen It All
14. Tearjearker

Gab

2005. 12. 28.