A misztikus nevű együttes valójában nem egy halál komoly banda - mégha a borító is valami dark rock hordára utalhatna - hanem inkább iróniával és vidámsággal átszőtt, rock and roll lendülettel zenélő zenekar. Aki figyelmesen meghallgatja a lemez introját, az érteni fogja a már említett iróniát. Az első anyaguknál azonban most komolyabb szövegvilággal, és totális retró hangzással lepték meg a hallgatóságot.

A The Darkness az 1970-es évek Queen-jét idézi, leginkább a vokálok. A hangszerelésben már átnyúlnak a 80-as évekbe, lásd gitárszólók. A hangzás pedig, mégha tökéletesen is idézi a múltat, azért mégiscsak mai, és jól megdörren. Akinek tetszett a Queen - Jazz lemez előtti korszaka (is), az enni fogja ezt a zenét is! Meglepő és mulatságos, hiszen semmi újat nem hoznak, de mégis valamiért jó!

A mindössze 35 perces lemez producere Roy Thomas Baker, aki mellett nem lehet csak úgy, említés szintjén elsiklani, hiszen az 1980-as években visszavonult világhírű producer pontosan a Queen lemezekkel szerzett hírnevet magának (Queen, Queen II., Sheer Heart Attack, A Night At The Opera, Jazz), valamint már a 60-as(!) évektől dolgozott a Rolling Stones, T.Rex, Frank Zappa, Eric Clapton, Nazareth, Ian Hunter, Dusty Springfield és Alice Cooper albumain is - a teljesség igénye nélkül. Ha másért nem, már csak ezért is oda fognak figyelni a The Darkness-re, és Roy Thomas Baker neve biztosan nagyobb ajánló, mint az, hogy Tony Blair is kedvenc zenekarának vallja a srácokat.

A The Darkness egy olyan zenekar, akit legalább annyian fognak utálni, mint szeretni, pontosan a felvállalt zenei időzavar miatt, amit képviselnek, de reméljük nyomják még jó sokáig!

Tracklista:

1. One Way Ticket
2. Knockers
3. Is It Just Me?
4. Dinner Lady Arms
5. Seemed Like A Good Idea At The Time
6. Hazel Eyes
7. Bald
8. Girlfriend
9. English Country Garden
10. Blind Man

Gab

2006. 01. 16.