A Placebo története a kilencvenes évek közepére nyúlik vissza. Angliában és a kontinensen éppen hódít a britpop és a grunge. A gitáros – énekes Brain Molko, a basszusfelelős Stefan Olsdal és a dobos Steve Hewitt 10 évvel ezelőtt megjelent Sonic Youth, Pixies, Smashing Pumpkins és Nirvana hatásokat egyként felmutató „Palcebo” című bemutatkozása még felemásra sikeredett, a ’98-as „Without You I’m Nothing” főként azonban az ezredfordulós „Black Market Music” már egyértelműen igazolják a csapat kivételes tehetségét. A három évvel ezelőtti fáradt „Sleeping With a Ghost” után, 2004-ben mindössze egy válogatásalbumra futotta (Once More With Feeling). A projektmunkák végeztével a csapat tavaly májusában új anyagon kezdett dolgozni. A „Meds” producerének az előzőleg már több Placebo kislemezen is bizonyított francia stúdió - embert Dimitri Tikovoit választották.

Az ötödik Placebo sorlemezen a dalstruktúrák leegyszerűsödtek, kevesebb az elektronika a műsor azonban az eddigi legegységesebb. Olyan eszményi slágereket, mint a „Black – Eyed”, a „Special K”, vagy épp a „Slave To The Wage” hiába keresünk, lemez ettől függetlenül egy percig sem unalmas, a felvételek helyi értéke rendben van. A Kills énekesnőjének, VV-nek a közreműködésével rögzített nyitó „Meds” tipikus Palcebo track, mániákus gitárkezelés, húzós dobtémák. Az indusztriális „Infra – Red” elektronikája valahol a Nine Inch Nails körül keresgél. A sötét tónusú „Drag” hangsúlyos basszusmenetével, balladisztikus hangvételével az album egyik legjobbja. A „Space Monkey” húzós grooveja, finom szintiszőnyege, és torzított éneke misztikus flasht ad a felvételnek. Az éles gitárhangokra épülő, elszállt „Follow The Cops Back Home”, a Songs Of Faith And Devotion korabeli DM effektparkjával operáló „Post Blue” szimpatikus vállalások. A kislemezért kiáltó hajszás, zaklatott punkosan nyers „Because I Want You” ha nem is akkora sláger, mint a „Special K”, de majdnem. A programozott alapokon megszólaló „Blind” alatt mintha zongora szólna…A Massive Attackot idéző grooveos, a Radiohead xilofonszerű gitár csilingelését hozó „Pierrot The Clown” a lemez legszebb felvétele. Az R.E.M.-es Michael Stipeal felvett „Broken Promise” a bizonytalankodó zongorás kezdés után nyers gitárhangokra épülő, dinamikai váltásokkal tagolt igazi rock n rollá duzzad. A lemez negyedik negyede kissé leül. A tipikus Placebo soundot hozó „One Of A Kind” grooveos értekezése szépen készíti elő a pasztelles „In The Cold Light Of The Morning” akusztikus gitárra épülő epikus elszállását. Az albumot az eredetileg beharangozónak szánt lassan beinduló, zakatoló basszussal és fémes gitáreffektekkel operáló new waves lüktetésű „Song To Say Goodbye” zárja. Elemelkedünk.

Bár a Placebo aktuális albuma sok újat nem tesz hozzá a brit zenekar univerzumához, a műsor annyira egységes, Molko éneke annyira egyedi és meggyőző, hogy egy szavunk sem lehet. Ha valaki az elmúlt öt évben feltűnt extraligás The Killers, Interpol, vagy épp The Bravery new waven kívüli kapcsolódási pontjait keresi, a Placebo megkerülhetetlen ajánlat. Az album március közepén kerül a boltokba.

Radics Gábor

R.G.

2006. 02. 11.