Ne dőljünk be a 16:9-es, valós szélesvásznú menüképnek: a harmincnál is több zenés rövidfilm 4:3-as, illetve letterbox képarányban köszön vissza, sztereó hanggal. Utóbbi tisztán szól, s a látnivaló is pontosan annyira részletgazdag, amennyire a rendezője szerette volna. Merthogy Moby esetében majdnem igaz a mondás: ahány videó, annyi direktor! A korai darabok, mint a Twin Peaks főtémájából dallamot kölcsönző Go, a női vokállal megtámogatott Feeling So Real vagy a szintén klubkedvenc Everytime You Touch Me a kilencvenes évek elejére jellemző, mai szemmel nézve azonban teljességgel felejtős vizuális körítést kaptak. Ezzel szemben kifejezetten előremutatóak az Into The Blue letisztult, hűvös és tűéles, precízen megkomponált beállításai, melyekben a „zenebohóc” és vendégénekesnője egyformán fajsúlyos szerepet töltenek be. Moby azonban szeret meglepetéseket okozni: a techno, az ambient, a rock és a soul, de még az electro hip-hop is kényelmesen elfér a zenei varázsdobozában, ahonnan sosem lehet tudni, mit kap elő a következő alkalommal! Erre példa a relaxációs hangulatú darabot követő, az egyik áruházban és annak parkolójában felvett anyag, ami tökéletesen passzol a That’s When I Reach For My Revolver című dörgedelmes nótához. Az ennél is vadabb, szabályosan őrült Come On csak a legelvakultabbaknak ajánlott, nem csoda, hogy ez a kislemez-tétel volt az első a művész repertoárjából, ami nem került fel a slágerlistákra… Szintén fékevesztett a Bodyrock névra hallgató darab, amire eszeveszettűl táncol egy srác, miközben Moby mindenféle filmes effektust vet be annak érdekében, hogy észhez térítse a fiút. (A projektfelelős Nick Brandt pedig nem restellte videóra venni a forgatásra jelentkező táncoslábúak produkcióit, melyből egy sajátos, talán még a hivatalosnál is viccesebb kisfilm született, s került a korong extra-részébe.)
A legismertebb szélesvásznú titkos ügynök főcímdalának Moby-újraértelmezése viszont TOP 10-es eredményt hozott, a filmrészletekben, látvány- és paródiaelemekben egyaránt gazdag James Bond Theme-hez a legutóbbi Madonna-dokumentumfilmet is jegyző Jonas Åkerlund készített pergő klipet. Bár a svéd direktor magára vállalta a zeneguru legsikeresebb nótájának, a Porcelain című opusnak a videóját is, az cseppet sem üt akkorát. Még szerencse, hogy a ráadások között megtaláljuk az amerikai piacra szánt változatot, ami viszont a sofőr nélküli autóban utazó előadóra fókuszáló alapötletében, hangulatában és képi világában egyaránt zseniális. S ha már a nagyszerű klipekről van szó, akkor mindenképpen meg kell említeni a hangmintára épülő Honey szürreális videóját, melyben egyszerre három Mobyt is figyelemmel kísérhetünk. Szintén telitalálatos a Why Does My Heart Feel So Bad?-hez készült, kis herceg-hangulatú animációs darab. Bár az ott látható figurák újra megelevenedtek a Natural Blues című nótához alkotott klipek egyikében, az a változat végül jogosan került át a négy ráadásvideót tartalmazó extra-szekcióba. Moby utolsó két albumának – a 2002-es 18 és a 2005-ben megjelent Hotel – dalaihoz öt-öt klipet forgatott, melyek közül leginkább az In This Worldben és a Sunday (The Day Before My Birthday)-ben feltűnő számítógép-animált űrlények tanulságos kalandjai emlékezetesek igazán. No meg az Extreme Ways-hez készült mozifilm-népszerűsítő változat, mely a Matt Damon főszereplésével forgatott A Bourne-rejtély című szélesvásznú részleteit kombinálja az eredeti snittekkel – ez a verzió is a ráadások között kapott helyet. Látványvilág szempontjából azonban egyértelműen a gyűjteményt záró Slipping Away klipje a csúcs: ritkán látni ennyire jól mozgásra bírt állóképeket, amik megfelelő környezetbe helyezve, vegyítve egészen új értelmet nyernek, sajátos hangulatot, érzést és üzenetet közvetítve.
Jó pont jár a Public Enemy-vel közösen kavart Make Love, F**k War politikai töltetű videójáért, viszont a Sleeping Away Mylene Farmerrel felénekelt legfrissebb változatához született klip érthetetlen módon lemaradt, akárcsak a Gwen Stefanival megszólaltatott és filmre vitt South Side… Pedig e duetteknek mindenképpen a legjobbak között lett volna a helye!

Tracklista:
Go
Hymn
Feeling So Real
Everytime You Touch Me
Into The Blue
That’s When I Reach For My Revolver
Come On
James Bond Theme (Moby’s Re-version)
Honey
Run On
Bodyrock
Why Does My Heart Feel So Bad?
Natural Blues
Find My Baby
Porcelain
We Are Made Of Stars
Extreme Ways
In This World
Sunday (The Day Before My Birthday)
Jam For The Ladies
Make Love F**k War
Lift Me Up
Spiders
Beautiful
Raining Again
Dream Abou Me
Slipping Away

Extrák:
Bodyrock – Audition Version
Natural Blues – German Animated Version
Porcelain – US Version
Extreme Ways – Bourne Identity Cut

Balajti Péter

2006. 12. 02.