Az persze csak a szokásos promóciós duma, hogy igazi nyers rock’n’roll album ez a mostani, egymásra találás öröme, meg ilyesmik. De ettől még megbízható színvonalon hozzák, amit tudnak, nincs csalódás. A thank You For Loving Me, a lírai bon Jovi nóták minden kliséjét felvonultatja, de ettől még tetszhet és be is futtatható. Érdekesebb a Two Stori Town, mely viszont tipikus amerikai rock dal, de rájuk kevéssé jellemző. Ars poetica az Older valóban jól eltalált szövegbeli hasonlatokkal. (Zenéjében pedig a mindenkori példakép – Boss, Bruce Springsteen köszön vissza legjobb korszakából.) Persze ideje is volt tisztázni ezt a kérdést, a negyvenhét éves Tico Torrest furcsa is lenne tini sztárként eladni. Gyanítom, bon Jovit se igazán lelkesíti már az ilyesmi. Nagyon kulturált és érett viszont a „kötelezőként” írt Mystery Train. Szólólemezin már eddig is sütögethetett volna ilyesmiket. Az ígért nagy rock’nroll-ok a végén ( még Desmond Child is időt szakított rájuk, Ricky Martin pátyolgatása közben) viszont nem igazán sütnek. Attól, hogy előjön a tőlük és a Kisstől is megszokott „nanázás”, nem téptem fel a karfát izgalmamban. Sebaj, koncerten lehet, hogy valóban működik az ilyen. Az biztos, hogy Bon Joviékat már rég nem lehet divatbandaként elintézni. Tizenhét év kicsit sok lenne ebben a státuszban. ( Vagy borzasztó ügyesen csinálják…)

A Crush is szépen be fogja járni a maga pályáját, a szokásos három-négy agyonjátszott slágerre. persze, ha ilyen egyszerű, akkor szabad a pálya, tessék utánuk csinálni!

Jónap Tamás

2000. 07. 19.