Végül is ez mindegy; ezt a produkciót nagyon fiatalok csinálják elsődlegesen saját korosztályukat megcélozva. Immár három éve, hogy berobbantak a köztudatban ( elsősorban a Mmbop című számmal, illetve annak klipjével). Mostanra Taylornak (énekes-billentyűs) a hangja változott leginkább a három vokálozó fivér közül. A hangszálaiban már nincs meg az a kedves-bájos kamaszos mutáló jelleg, már érettebb férfihangot tud produkálni. A hangszerelésben, az ének motívumokban lényegi változás nincs, talán csak annyi , hogy kissé előtérbe kerültek a gitárok, a lehengerlő , néhol a többszólamú vokál kimunkáltabb.

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, a Hanson most nem vethető teljesen össze egy felnőttekből álló, igazán érett csapattal. A néhol nyugisabb, kissé érzelgős lassú nóták mellett a legtöbb szám testes, lendületes, dinamikus. Kétségtelen, hogy a könnyedebb dalokat kedvelők nem csalódnak benne. Az egész produkcióból igazán kiemelhető „nagy durranással” nemigen találkozhatunk, a négy leginkább „sütő” szám – a nyitó You Never Know, a címadó This Time Around, a gyönyörű lírai Love Song és a Handln Hand utóbbi kis túlzással a legutóbbi Styx stúdióalbumon is helyet kaphatna. Profi munka, amihez egy csomó vendég zenész is hozzájárult. Az egyetlen kis hiba az, hogy a 8. szám után sajnos elfogynak az ötletek. Emellett is – tizenéves fiúkról lévén szó – ez egyáltalán nem egy szégyellni való alkotás.
Tolnay Ferenc

Jónap Tamás

2000. 07. 19.