Tavaly az egyik honlap az olvasók bevonásával megválasztotta a zenetörténet tíz legjobb magyar slágerét. Máté Péter Elmegyek című felvétele végzett az élen, az első tízbe egy másik dala, az Azért vannak a jóbarátok című is bejutott. Az elmúlt évek során a zeneipar – bocsánat az erős fogalmazásért – már lehúzott néhány bőrt az énekes repertoárjáról. Például 2000-ben valaki gondolt egyet, és pár szerzeményét új hangszerelésben dobták piacra, de mivel az ötletet egy másik személy lenyúlta (nem tudni, hogy egyik a másiktól, vagy másik az egyiktől), ezért az album két változatban, két kiadó által került forgalomba. Az elmúlt évben addig nem hallott felvételeit tartalmazó lemeze, az Álmodj csak világ! keltett örömet rajongói körében. Vargha Tamás zeneszerző és S. Nagy István szövegíró harminc dalt komponált az énekesnek röviddel halála előtt. Vargha nagytakarítás közepette talált rá a szalagra, kiderült, Máté titokban fel is énekelte őket zongora kíséretében. A sztori reklámszagú, maradjunk annyiban, ha valóban így történt, az kész csoda. A felvételek szerencsére változatlanul, utólagos stúdiómunka nélkül hallhatók rajta.

A karácsonyi piacra került a boltokba a Máté Péter Emlékalbum Egy darabot a szívemből címmel. A nagysága előtti tisztelgés első hallásra jó ötletnek tűnt, a megvalósításba viszont becsúszott egy-két hiba. A korongot kiadó cég (Magneoton–mTon) bizonyára eldöntötte, hogy még karácsony előtt meg kell jelennie, hiszen köztudott, ilyenkor bonyolódik az éves lemezforgalom jelentős része, ráadásul az érzelmes dalok iránt sokkal nyitottabbak vagyunk az ünnepek közeledtével. Ezért hát az ötletet – gondolom én – gyors kivitelezés követte. A jelek erre utalnak. A címadó remixfelvétel az énekes hangjával már korábban napvilágot látott, az 1997-es Sztárok a pálma alatt című válogatáson, akárcsak további négy dal – ezek a szóban forgó kiadó gondozásában megjelent Gergely Róbert, Csonka András, a Back II Black és Rony albumain szerepeltek. Így adott volt öt felvétel, és csak nyolc újat kellett elkészíteni. A lemezcég felkérte hát nyolc előadóját, zenekarát, énekeljenek fel egyet-egyet, természetesen új hangszerelés mellett.

Abba a mai kereskedelmi viszonyok ismeretében muszáj belenyugodnunk, hogy átfogó emlékválogatás nem születhet. Egy ilyen gyűjtemény általában a kiadó saját arcainak reklámozását, népszerűsítését is szolgálja, ezért csak saját alomból válogat. A legnagyobb baj a szereplők kiválasztásával van. Az előadók és együttesek közül nem mindenki hivatott arra, hogy tisztelegjen a legenda előtt, még akkor sem, ha a feladatot mindegyikük tisztességesen, saját tudásának megfelelően végezte el. Az Emlékalbum ugyanis – legalábbis szerintem – az örökkévalóságnak szól. Furcsa lesz, ha majd tíz év múlva az akkori tizenévesek a lejátszójukba teszik. Remélhetőleg Máté Pétert ők is ismerni fogják, de azok többségét nem, akik tisztelegnek előtte. A többségükre akkor már a kutya sem fog emlékezni.

A dalok új hangszerelése eklektikus, és több helyen is zavaró a dobgép erőltetett alkalmazása. Jobb lett volna, ha a tizenhárom felvétel nyolc hangszerelője helyett egyet kérnek fel, s az egységes hangzást alakít ki, igaz, akkor csúszik a kiadás. Érthetetlen, miért nem élőzenei kísérettel szólal meg az összes, ahogy a Back II Black vérbeli funkys verziója a Zene nélkül mit érek én? című szerzeményből, amely nemcsak a lemez gyöngyszeme, hanem egyben az utóbbi évek legjobb magyar átdolgozása. Dicséretes a két Tóth lány teljesítménye is. Vera a legnagyobb slágert, az Elmegyek címűt öntötte dzsesszes formába, húga, Gabi pedig jó kis bluesdallá varázsolta az Otthonom a nagyvilág címűt. Kiemelhetjük még a Szívem eladó című felvétel GHB által készített diszkós változatát. Dobrády Ákos (Ott állsz az út végén), Gergely Róbert (Mondd, miért szeretsz te mást?) és Csonka András (Hull az elsárgult levél) az eredetiség mellett szavaztak, ők idézik meg leginkább Máté Péter előadásmódját, Dobrády szinte egy az egyben úgy énekel, mint a legendás énekes. A többi dal hagy kívánnivalót maga után. Az Azért vannak a jóbarátok a Magna Cum Laude tolmácsolásában túlságosan visszafogott, a zenekar már-már alternatív felvétellé változtatta a klasszikust. A Megasztárban feltűnt, de a verseny döntőjéből kiszorult Pápai Joci a leggyengébb láncszem. Az ő laza, affektáló éneke idegenné teszi az Azt súgta a szél című szerzeményt. Az ifjú üdvöske, Lola dicséretére legyen mondva, hogy jól elénekli az Ez majdnem szerelem volt című dalt, tökéletesen hozza a kiéneklendő magasságokat, ám előadása hiteltelen, nem hiszem el, hogy ilyen fiatal lánynak a felvételben megfogalmazott mély érzései volnának. (Lola ugyan a Gold Recorddal áll szerződésben, de a terjesztést a Magneoton végzi.) A nemzedéki himnusz, az Egyszer véget ér Bálint Ádám előadásában zeneileg túlságosan fel lett hígítva, miközben a saját egyéniségét nem vitte bele. Rony átdolgozásokat felvonultató 2005-ös albumáról származó Most élsz technós dobgéppel elrontott verziója a leglényegesebbtől fosztja meg a dalt: a mondanivalójától. Milyen jó lett volna ezt Rúzsa Magditól hallani a lemezen stúdióváltozatban! Ahogy azt a harmadik Megasztár nagydöntőjében elénekelte, úgy nem tudja senki sem előadni! Csakhogy Magdi másik kiadónál van, ezért nem férhetett fel rá.

Az Emlékalbum leginkább a fiataloknak ajánlható. Az átdolgozások által bizonyára kedvet kapnak Máté Péter repertoárjának felfedezésére, vagy tüzetesebb megismerésére. Még egyszer hangsúlyozom, a válogatással az a legnagyobb baj, hogy az eredeti előadó többet érdemel, de minden bizonnyal illúzió a részemről, hogy egyszer majd készül egy hatásosabb emléklemez. (Új Szó)

Puha József

2007. 02. 17.