Az oldalán dicshimnuszt zengő kritika látott napvilágot a Funeral című albumról, aminek hatására más médiumok is felfedezték. A szakma ujjongott, a lelkesedése a minőségi zenére vágyó közönségre is átragadt, és a korong fokozatosan világszerte forgalomba került.

A kezdetek
Az Arcade Fire 2003 nyarán alakult meg Montrealban. Egy házaspár köré verbuválódott: Win Butler és felesége, Régine Chassagne képezik a kreatív magot. Változó létszámú zenész segíti őket, köztük Win öccse, William. A fiatalokat a gyász hozta össze, Régine nagymamájának halálát zenéléssel próbálták meg feldolgozni. Rövid időn belül további két haláleset történt a közvetlen környezetükben, ezért bemutatkozó lemezük a Funeral (Temetés) címet kapta.

Funeral
A sötét alaphangulatú album szívfacsaró melódiákból összegyúrt remekmű. Az emberi érzelmek széles skáláján mozgó dallamvilág dinamikus zenei alappal társul. Változatos hangszerelés, energikus ritmusszekció jellemzi. A zene sok mindenre emlékeztet, például erős David Bowie hatása, mégis egyedinek hat.

Neon Bible
A közelmúlt nagy kérdése az volt, hogy a zseniális kezdést meg lehet-e fejelni, vagy legalábbis előrukkolni hasonló szintű folytatással. Ez utóbbi sikerült, többé-kevésbé. Butlerék a Neon Bible című második lemez törzsét egy üres templomban rögzítették, ezúttal is külső producer bevonása nélkül. A szövegvilágában személyes hangvételű Funeral után most főleg globális jelenségeket boncolgatnak, a világ égető problémáira fókuszálnak, a többi közt a bizonytalanságra, a katasztrófákra, miközben tovább erősödött az előző korongot jellemző apokaliptikus hangulat. A hangszerelés a stadionrock felé orientálódott, David Bowie hatása mellett megjelent Bruce Springsteené is. A hangzás az elsőhöz képest még összetettebb a Budapesten rögzített vonósbetéteknek, valamint az új hangszereknek: a templomi orgonának és a tekerőlantnak köszönhetően.
A Funeralt a szakma és a közönség is számos díjjal jutalmazta, ennek ellenére az Egyesült Államokban csak az eladási lista 131. helyéig jutott. Az új album az USA-ban és Nagy-Britanniában egyaránt az ezüstérmes pozícióba iratkozott fel. A zenészek szerencsére nem szálltak el a sok dicsérő mondattól és a sikertől. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy a március 5-én kiadott második nagylemez promóciós koncertjeit általában úgy fejezik be, hogy az utcán rekedt rajongókhoz kivonulva eljátszanak még egy felvételt. (Új Szó)

Puha József

2007. 04. 05.