A Maroon 5 esetében sajnos Amerikában és Európában is átestek a rádiók a ló túlsó oldalára, hiszen This Love című – egyébként zseniális – debütáló dalukat olyan szinten játszották szénné, hogy az emberek már-már elkezdték nem szeretni. A 2002-es Songs About Jane is remek szerzeményekkel örvendeztette meg a közönséget, ám az It Won’t Be Soon Before Long jóval kiforrottabb, ötletesebb és élvezhetőbb elődjénél. Egyértelműen átjön, hogy a srácok rengeteget dolgoztak rajta, nem véletlenül aposztrofálják őket a mainstream pop legnagyobb királyaiként.

A 12+1 bonus trackből álló album az If I Never See Your Face-szel indul, amely hangulatban, tempóban és dinamikában remekül vezeti fel a második helyre sorolt Makes Me Wondert. Nem véletlenül ez az új lemez első kislemeze: egy hihetetlenül jól eltalált, mégis baromi egyszerű dal a korong legnagyobb aduásza. Sláger első hallásra. Az egyszerűség egyébként az egész korongra jellemző, a szó legpozitívabb értelmében.

Nagyon érdekes az ötödik, Won’t Go Home Without You című track, melynek hallatán mindenkinek a Police Every Breath You Take-je fog beugrani. Ügyesen használták fel a jellegzetes alapot, ám mégsem vették át teljes egészében, mint például Puff Daddy tíz éve az I’ll Be Missing You-ban.

Szintén említésre méltó a Nothing Lasts Forever és a Goodnight, Goodnight, amelyek kétségtelenül az együttes eddigi legszebb lassú dalai. Adam Levine-t itt nem nyomják el a dobok és a kikevert effektek, ezen a két felvételen érződik igazán – és talán először az elmúlt öt évben –, hogy a srác mennyire jól énekel.

Szóval az új Maroon 5 albumról nem igazán lehet rosszat mondani. A srácok nagyon precízek, az It Won’t Be Soon Before Long tisztességesen össze lett rakva. Aki most indul vakációzni, mindenképpen vigye magával a kellemes nyáresti autózásokhoz. Megéri.

Juhász Gergely

2007. 07. 03.