A HD-kamerákkal rögzített anamorfikus szélesvásznú képpel és háromféle hangnormával (PCM sztereó, Dolby Digital 5.1, DTS 5.1) szerelt koncertanyag – a komolyabb minőségromlással járó tömörítést elkerülendő – két korongon terpeszkedik.
Bár az első lemez indításakor egy két és félperces – átugorhatatlan, de áttekerhető – zenei montázs fogadja a nézőt, ám ez a műsor, nem az a műsor: csupán erőszakos reklámja a Carlos Santana Presents: Blues At Montreux 2004 című háromlemezes kiadványnak, mely e hordozó főmenüjéből külön is elérhető. Más a helyzet Carlos Santana félperces bevezetőjével, ami kizárólag a nyitóreklám után látható csak…
A főmenüből megközelíthető hangbeállítás és dallista áttekintése után elindulhat a műsor, melyben látványos nyitány helyett a színpadi alázattal és szerénységgel találkozhatunk: az est házigazdája, Carlos Santana konferálja és invitálja a nagyérdemű elé nemcsak a New Santana Band tagjait, de olyan kiváló vendégművészeket is, mint Herbie Hancock, Chick Corea, Wayne Shorter, Ravi Coltrane és John McLaughlin.

Az egyszerű, klubhangulatú bemutatás után egy dzsessz-standard 12 perces változata nyitja meg a műsort: az Afro Blue egyik legkiválóbb megszólaltatója az a John Coltrane volt, akinek fia, Ravi, szintén az est muzsikusai között foglal helyet – természetesen apja után ő is dzsessz-szaxofonon játszik. Már a hangszeres kísérletezgetésekre és szólózásokra lehetőséget biztosító tétel során nyilvánvalóvá válik, a mexikói gitáros, Carlos Santana nemcsak játszik, de vezetőként kiváló érzékkel jelzi, ki és mikor kaphatja meg a főszerepet – nem feledkezve meg senkiről se, legyen az világhírű muzsikus vagy az összeszokott zenekar egyik tagja. Az a profizmus és egymásra figyelés, ami e kiválóságokat jellemzi, abszolút átjön a közelik során, senki nem akar mindig és mindenáron előtérbe kerülni, egész egyszerűen már az első dalnál nyilvánvalóvá válik: mindenki csapatjátékos, aki pedig lehetőséget kap, az él vele, élvezi, de a jóleső improvizáláson túl nem ragaszkodik a kizárólagos reflektorfényhez.

A folytatásban már egy izgalmas énekesnő is csatlakozik a(z öreg)fiúkhoz: a négyszeres Grammy-jelölt Angélique Kidjo nem akármivel érkezett: Santana Shaman című albumának nyitódalával, az Adoumával készteti tapsolásra a nagyérdeműt, s a háromdalos Bob Marley-fejhajtásban is aktívan részt vesz. (A Redemption Song előadása hátborzongatóan szépre sikerült, míg az Exodus/Get Up Stand Up egyvelegben a csapat kiegészül Carlos Santana fiával, Salvadorral!).
Finom műfajváltással és a nagy öregek helyét átvevő három énekesnővel (a kilencvenes évektől a Chicet erősítő Sylver Logan Sharp mellett Patti Austin és Barbara Morrison) színesítve csendül fel a Bob Dylan és Stevie Wonder klasszikusaiból összefont Blowin’ In The Wind/A Place In The Sun zseniális egyvelege.
Szintén Dylan-remek az est egyik legintimebb tétele a Just Like A Woman, melyet a bő harmincéves énekesnői karrierrel büszkélkedő Barbara Morrison egyedül énekel, hogy aztán ismét telt ház legyen: az első korong záródalában, a Marvin Gaye-féle What’s Going On-ban (nem összetévesztendő az azonos című 4 Non Blondes-dallal!) majd’ mindenki közreműködik, aki eddig a színpadon volt.

A második korong százperces főműsora inkább a dzsessz-műfajt kedvelőknek okoz igazán örömöt. Bár a lendületes kezdés becsapós lehet, s az azt Timmy Thomas-dal, a Why Can’t We Live Together sem az elnyújtott, vad improvizációkról szól – bár utóbbinál e szerzemény egyik legkiválóbb feldolgozója, a Spencer Davis Group és a Traffic egykoi muzsikusa, Steve Winwood pattan a Hammond-orgonához, akit örömmel kísérnek a zenésztársak!
Szintén különleges a Light At The Edge Of The World megszólaltatása, melyben Salvador Santana és Ravi Coltrane remekelnek, a Let The Go Into The House Of The Worldben pedig a két gitáros, Santana és McLaughlin bűvölik a húros hangszereket. A közönség megénekeltetéséhez az egykori Harry Belafonte-sláger, a Banana Boat Song kerül elő, majd igazi dzsessz-dzsemborinak lehetünk szem- és fültanúi: a Day Of Celebration során Angélique Kidjo improvizációs tánctudásáról tesz tanúbizonyságot, míg a világhírű virtuózok a húszpercessé variált Ah Sweet Dancer/In A Silent Way-ben, illetve az azt követő korai Santana-klasszikusban, a Jingóban brillíroznak. A finálét megelőző szeretet(dzsessz)himnusz, az A Love Supreme (nem összetévesztendő Robbie Williams majdnem azonos című munkájával!) szintén John Coltrane-től vált egykori világhírűvé, akinek fia e dal alatt is mesterien fújja a hangszert, ám a búcsúzáshoz minden korábbinál többen érkeznek: egy teljes kórus zendít rá az Örömódára, kiknek produkcióját a színpadon lévő művészek lelkesen hallgatják, majd nem sokkal később csatlakoznak az énekcsoporthoz.

A dalkedvelőkre spéci blokk vár a 2. korongon, hiszen a külön menüpontban összegyűjtött ráadásnóták egytől-egyig örök slágerek: a One Love talán a legismertebb Bob Marley-opus, míg az Imagine és a Give Peace A Chance John Lennon tollából valók. Előbbi különlegessége, hogy Santana improvizál rá, a utóbbi rap-rock megközelítésénél pedig Sam Totah gondoskodik a pergő rímekről és a ritmusra való szövegelésről – még az Európai Unió himnuszánál is nagyobb kakukktojást eredményezve!

A nyolc nyelven feliratozható (magyarul sajnos nem), nyolcperces interjú – hossza ellenére – igazán tartalmas: Carlos Santana mesél e különleges est 1988-ban megfogant gondolatáról, kiderül, kiket sikerült elsőként megnyernie, s az ő beleegyezésük mekkora szerepet játszott abban, hogy e rendezvény ilyen magas szinten megvalósulhasson. A gitáros sztorizgatása alatt bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé és a próbára is.
Különleges produkció, mely elsősorban a dzsessz-rajongók számára ígér felhőtlen élményt, de a dallamos megoldásokat kedvelőknek is számos meglepetést tartogat.

Tracklista
1. DVD
1. Intro
2. Afro Blue
3. Adouma
4. Redemption Song
5. Exodus/Get Up Stand Up
6. Blowin’ In The Wind/A Place In The Sun
7. Just Like A Woman
8. What’s Going On
+

2. DVD
1. Peace On Earth/Boogie Woman
2. Why Can’t We Live Together
3. Light At The Edge Of The World
4. Let Us Go Into The House Of The Lord
5. Banana Boat Song
6. Day Of Celebration
7. Ah Sweet Dancer/In A Silent Way
8. Jingo
9. A Love Supreme
10. Ode To Joy
+
Raádások:
1. One Love
2. Imagine
3. Give Peace A Chance
+
Interjú Carlos Santanával

Balajti Péter

2007. 07. 31.