Idén, a jubileum kapcsán turnéra indult gárda legismertebb, Turn It On Again The Hits feliratú dalgyűjteményét kapta elő, s az 1999-es szimplalemez mellé került egy újabb korong, így az eredeti 18 tételes tracklista 34 nótásra duzzadt – alaposan átvariálva az eredeti számsorrendet. Bár a legnagyobb slágerek már az első kiadáson is egytől egyig szerepeltek, s tény, hogy a 2004-es The Platinum Collection még a mostani kiadásnál is átfogóbb, a remasterizált hanganyag jó apropót ad mindazoknak, akik későn döbbentek rá, hogy vevők a brit banda ismert és kevésbé gyakran játszott dalaira.

A számos tagcserén (melyeket majd’ minden esetben a banda feloszlásának pletykái kísértek) átesett zenekar nem csak szülőhazájában, de Európa számos országában és az Amerikai Egyesült Államokban több alkalommal is toplistára került. Az időrendben visszafelé haladó (na jó, mindkét korong nyitó- és zárónótája kakukktojás ilyen szempontból, hiszen a ’74-es The Carpet Crawlers-t negyedszázaddal később újra rögzítették az eredeti előadókkal, míg a második hordozó végén helyet kapó Congo a kollekció legifjabb szerzeménye.).
A sort a válogatás címadója nyitja, melyet a ’91-es, Angliában és az Egyesült Államokban többszörös platinalemez-eladásokat produkáló We Can’t Dance komolyabb slágerei követnek: a vidámnak cseppet sem nevezhető No Son Of Mine, a farmerreklámokat klipjében kiparodizáló, így az azt megtekintőket azóta is mosolyra késztető I Can’t Dance, az összebújós Hold On My Heart, a csipkelődő videóval és tartalommal bíró, energikus Jesus He Knows Me-t követően a kollekció a Tell Me Why-jal búcsúzik a Genesis legsikeresebb sorlemezétől, s tér rá a szintén komoly népszerűséget hozó, veretes nótákkal büszkélkedő Invisible Touch feliratú korong legemlékezetesebbjeinek felidézésére. E lemezről elsőként a zenekar egyetlen amerikai listavezetője, az Invisible Touch csendül fel, melyet a politikus-karikatúrákkal operáló videóklipjéért Grammy-díjat nyert Land Of Confusion követ, majd a zenekar történetének két csodaszép lírai dala, a Tonight Tonight Tonight és az Oscar-díjas Neil Jordan írta és rendezte Mona Lisa című mozifilmben is helyet kapó In Too Deep váltják egymást, s a Throwing It All Away-jel köszönnek el a ’86-os albumtól.

A zenekar nevét címként viselő kiadványt három szerzemény képviseli: a Keane által is feldolgozott, hangulatos That’s All, a jóval letargikusabb Mama és az idétlen Illegal Alien. Ahogy a We Can’t Dance és az Invisible Touch, úgy a 1981-es Abacab esetében sem úszta meg a címadó nóta a gyűjteménybe való bekerülést – bármilyen érdektelen progresszív felvételről is van szó, melynél kétségtelenül jóval hangulatosabb az ugyanarról a korongról átemelt, fúvósokkal megbolondított No Reply At All.

Bár az első korongon felidézett Abacab lemez nótáinak sora folytatódik a második összesítésen, annak nyitódarabja, a Phil Collins-szólókarrier zenei világát idéző Paperlate mégsem erről, hanem a háromtételes 3 x 3 EP-ről való, ám a Keep It Dark és a Man On The Corner már tényleg a ’81-es sorlemezről kerültek ki.

A zenekar első angliai és tengeren túli platinalemezét, a Duke-ot a Missunderstanding és a kórushangzással megbolondított Dutchess képviseli, a „visszaszámlálás” során a hetvenes évekhez érve pedig a Many Too Many mellett felcsendül az együttes első Angol Top 10-es sikere, a Follow You, Follow Me. A 30 évvel ezelőtti időszak érdekessége az akusztikus gitár masszív jelenléte (pl.: Your Own Special Way, Inside and Out), melyet a zenekar akkori tagja, a szólóban azóta is igen népszerű és aktív szerző-előadó, Steve Hackett szólaltatott meg. Szintén érdekes lehet a Lemon Tree-t jegyző Fool’s Garden zenekar rajongóinak a Spot The Pigeon feliratú EP-ről való Pigeons, mely kétségtelenül dalszerzésben, hangszerelésben és hangulatban is komoly ihletett jelenthetett kedvenc zenekaruknak.

A zenekar történetének egyik mérföldköve, az A Trick Of The Tail feliratú album címadója sem hiányzik, melyen Phil Collins először mutatkozott be a Genesis énekeseként…
A csapat történetében szintén zenetörténeti jelentőségű az Angol Top 3-ba bejutó Selling England By The Pound nagylemez, melyet az I Know What I Like (In Your Wardrobe) képvisel, s szintén fontos az első angliai aranylemez, a The Lamb Lies Down On The Broadway, melyről a Counting Out Time szerepel – s akárcsak a Happy The Man esetében – Peter Gabriel előadását háttérénekesként és dobosként Phil Collins kíséri.
A progresszív rocknóta, a The Knife (Part 1) kitűnő zárását a tíz évvel ezelőtti Congo írja felül – a Ray Wilson énekessel kiegészült zenekar ebben az időben járt utoljára Magyarországon.

Izgalmas, tartalmas és kellőképpen átfogó összegzés e lemez, mely jól passzol Peter Gabriel Hit, illetve Phil Collins Hits című gyűjteményei közé.

Tracklista
1. CD
1. Turn It On Again
2. No Son Of Mine
3. I Can’t Dance
4. Hold On My Heart
5. Jesus He Knows Me
6. Tell Me Why
7. Invisible Touch
8. Land Of Confusion
9. Tonight Tonight Tonight
10. In Too Deep
11. Throwing It All Away
12. Mama
13. That’s All
14. Illegal Alien
15. Abacab
16. No Reply At All
17. The Carpet Crawlers 1999

2. CD
1. Paperlate
2. Keep It Dark
3. Man On The Corner
4. Duchess
5. Misunderstanding
6. Follow You Follow Me
7. Many To Many
8. Your Own Special Way
9. Afterglow
10. Pigeons
11. Inside And Out
12. A Trick Of The Tail
13. Counting Out Time
14. I Know What I Like (In Your Wardrobe)
15. Happy The Man
16. The Knife (Part 1)
17. Congo

Balajti Péter

2007. 10. 01.