Kétkedéssel vettem a kezembe Dave Gahan új szólóalbumát, hiszen a 2003-as Paper Monster egyfelől elvérzett a kritikusok tollától, másfelől egy-két ötletes tracktől eltekintve tényleg baromi gyenge volt.

Azóta viszont sok whiskey lefolyt Dave torkán, a pasasnak ugyanis sosem volt még olyan dögös és érces hangja, mint most. Ráadásul a Paper Monsteren fellelhető popos, unalomba fulladó dalok után most olyan elképesztő hangzást pakoltak Gahan mögé, hogy egyik ámulatból esünk a másikba a trackeket hallgatva. Nincsenek rajta ugyanis rossz dalok. Mindegyik felvétel rendben van, a hangzás pedig olyan, mintha a Hourglass-t 2020-ban rögzítették volna. De tényleg.

Az első helyen szereplő Saw Something akkorát üt, mint az ipari áram – ahhoz képest, hogy egy gyönyörű lassú dal. Tessék megszorozni a Depeche Mode legjobb balladáit kábé tízzel – na, ilyen a Hourglass kezdése.

A második, Kingdom című dal kicsit Barrell Of a Gun, kicsit Enjoy The Silence, kicsit Precious, de kétségtelen, hogy ez az album egyik legjobban eltalált trackje. Hibátlan, úgyhogy fentebb tessék jól megnézni-meghallgatni. Ezután Dave barátunk egy kicsit visszavesz a tempóból a Deeper and Deeperben és a 21 Daysben, majd jön az egyik kakukktojás, a Miracles. Nem született ugyanis lassú dal a Depeche Mode történetében, amit Gahan ilyen szépen énekelt volna.

Íme a teljes tracklista:

01. Saw Something
02. Kingdom
03. Deeper And Deeper
04. 21 Days
05. Miracles
06. Use You
07. Insoluble
08. Endless
09. A Little Lie
10. Down

Szóval ez az a lemez, amit tényleg érdemes megvenni. Bravó.

Juhász Gergely

2007. 12. 10.