A csapat jövőre megjelenő nagylemezének felvezetőjeként egy előzetes albummal rukkolt elő, ami 42 perces hosszúságával önmagában is túlszárnyalja bármelyik manapság megjelent EP-t, maxit. A zenekar neve jól jelzi ezt a remekművet, ami egy profin felépített, egységes történetbe ágyazott, olykor már filmzenébe illő hatásokat ébreszt. Félelmetes hangzás, monumentális vokálok, jól komponált nagyzenekari betétek díszítik a lemezt. A Rhapsody mindezek mellett klasszikus heavy metal-t játszik, és akik azt hiszik, hogy ez a stílus már rég kiapadt, azok cáfolatára itt ez a lemez. Mintha a korai Iron Maiden és Vangelis összegyúrását hallgatnánk. A lendületet alapjába véve végig a gyors témák határozzák meg, melyeket totálisan átszövik a klasszikus betétek. Ezen túl van egy rövid, ír népzenét idéző szám is, ami alatt rögtön Flatley tánclépései ugranak be az embernek, és biztos illik is a mondandóhoz, bár én nem értem igazán. A zárótétel az Új világ szimfóniának egy "Rhapsody"-kus átirata, ami felteszi a koronát a lemezre. Ennyire egységes, üresjáratmentes anyagot ritkán hallani manapság, és mindez "csak" egy nagylemez előzetes album. A csapat méltán népszerű, és ezen anyaguk korosztálytól függetlenül tetszést arathat a klasszikus zene kedvelői közt, mind a keményebb hangzás szerelmeseinek.

Jónap Tamás

2001. 12. 24.