Hat-hét éve történt a következő eset. Az egyik előző munkahelyemen egyszercsak felszólt a portás telefonon, hogy lent van egy úr, aki hozzánk jött, de nem beszél magyarul. Lementem, és ott állt az ajtóban Moby. A pasas egyedül, metróval jött rádióinterjúra.

Szóval azóta valahogy nem tudok rosszat mondani erről a pasiról, aki kétségkívül a világ egyik legérdekesebb figurája – és legjobb zeneszerzője. Tavaly azt mondta, hogy Last Night című új albumán újra elektronikus zenét fog játszani, és nem hazudott. Ennek ellenére a harmadik trackig azt éreztem, hogy ez a lemez halál gáz. Addig ugyanis olyanok voltak a dalok, mintha 1995-ben rögzítették volna őket a 15-20 hanganyagot ismerő Magix Music Maker nevű programmal egy 286-os, 20 megás pécén. Komolyan.

Aztán viszont jöttek azok a hangok és azok a megoldások, amiket Mobyn kívül senki nem tud kicsikarni egyetlen hangszerből sem. Az ötödik dal után egyik ámulatból a másikba estem, mikor a Last Nightot hallgattam. Itt a teljes tracklista:

01. Ooh Yeah
02. I Love To Move In Here
03. 257.zero
04. Everyday It's 1989
05. Live For Tomorrow
06. Alice
07. Hyenas
08. I'm In Love
09. Disco Lies
010. The Stars
011. Degenerates
012. Sweet Apocalypse
013. Mothers Of The Night
014. Last Night

Az egyik legügyesebb track kétségkívül a címadó Last Night, amit fentebb nálunk is meg lehet hallgatni.

Juhász Gergely

2008. 05. 01.