01 kicsit zongorásan hajóra szállt dal egy kis zúzással, nagyon elkapott ütemmel és témával. A 30Y új lemezének, a No.4-nek az első száma igen lírai hangvétellel indul útjára és indítja útjára a lemezt. Aztán egész kemény refrénnel veszi kézbe a hallgató figyelmét, és újra líra és újra egyre keményebb. Kicsit olyan, mint az egész album, nagyon jó összhangban van a lágy- dinamikus- merengő- hirtelen váltó- pörgő- elborult részek aránya, tehát a monoton az egyik olyan jelző, mellyel bűn lenne illetni ezt a korongot. 02 vidáman haladó dallamok gitártorokból, akár egy felhő az égen kicsit lüktetve tör a nagy kékségbe. 03 gyújtósnak jó ha másnak nem is, mindenképp beindít valamit, kicsit olyan induló jellegű dal, szintén része annak a folyamnak, amit mindig épp jókor dobnak fel, és persze jókor lassítanak, törnek meg, hogy pont a határokon belül mozogjon, és felhívja magára a figyelmet.

No. 04 az apukám gengszter az anyukám is sáros mondja nekünk a szöveg eszköze a kényszer, és megy minden magától. A lemez is, gurul az útján, csak hallgatom, és egy idő után már nem figyelem a számokat, nem nézem, mi a címe, hányadik, olyan jól belesimul a szoba levegőjébe. Háttérben is szeretem, de úgy is, hogy elgondolkodtató legyen, hangosan, figyelve rá. Bármikor szóba került, vagy láttam valahol leírva, idegesített. Nem bírtam. Az egyik legellenszenvesebb magyar zenekar volt számomra a harminc ipszilon egészen az elmúlt hétig, amikor először tettem be a lejátszóba az új papírtokos korongjukat. Egy számot bírtam tőlük, a Bogozd ki című dalt, amit agyba főbe nyomatott az MR2 is. Alteres zene, furcsa, kicsit nyers hang. Jó, nagyon nyers hang. Ennyit a lázadásról, hát kábé én is ezt mondtam a számról, meg az egész zenéről. Azért meghallgattam a lemezeiket, mert nem szoktam és nem szeretek ítélni anélkül, hogy végig ne hallgatnám és meg nem győződnék a véleményem tárgyáról, de nem jött be. S egyszer csak jött egy mail, hogy itt a lemez, kell-e, írok-e róla. Egyből visszaírtam, hogy igen. Szidni soha nem szoktam semmit, gondoltam, majd leírom, hogy szerintem így vagy úgy, de ott volt a remény, hogy hátha, hátha most valami nagyon jót csináltak ezek a srácok, és íme! Így lett. Már a borító elnyerte a tetszésemet, a lehető legpuritánabb, fekete háttérrel és egy nagyon egyszerű címmel egy darab papírból. Tetszett. Betettem, hallgattam. Végig, aztán újra.

05 rubikkockakirakós szám elmerengve és nagyon érzelmesen indítva, hogy aztán hirtelen egy modern témával megtörve folytatódjon, de a harmóniát nem sértve a kicsit monument refrénig, s így tovább. Egyik kedvenc dal lett. 06 kutyák meg emberek mindenhol vannak itt is kicsit róluk szól a nóta és olyan igazi bulizós, koncertfílinges hatása van. Aztán beüt a zongora, szinte törvényszerűen hogy kicsit odanézz, ez még mindig az a track, de az, nem vitás. 07 azt hittem érdemes és így is lett, mert ez lett a nagy kedvenc. Szomorkás, fanyar sétálgatós dalocska halk gitárpengetéssel, és egy hatalmas fokozással a végén. 08 karambol a szintén kedvenc a punk a lázító az igazi ütközés és ennyi. fütyülős laza gríndéjszong is lehetne akár. Nem, azért annál sokkal jobb. A refrénje pedig feldobja rendesen. 09 szenes 10 olyan csak olyan 11 kifelé nem befelé nem 12 kerticsap méltó befejezése az egységnek, jelzi, hogy itt már nem lesz több szám, viszont érdekes a szövege. Nem lövöm le, miről szól, sokféleképpen lehet értelmezni, az biztos, hogy utána meg kell nyomni a play gombot újból, hiszen úgy lesz kerek a kör, az egység, az új 30Y lemez.

stanley

2008. 10. 29.