A 2000 májusában a német UCMG Mole címkéjén, majd júniusban a magyar Ugar címkén megjelent „Cirrus Maximus” c. albumon Marcel közel egy évet dolgozott. Eközben élő fellépéseket is vállalt, így 1999 augusztusában a dániai Aarhusban lépett fel, decemberben pedig a De-Phazz nevű zenekart kísérte egy nyolcállomásos németországi koncertsorozaton. A turné folyamán kapott egy Beck remixfelkérést is. A második album a „Viginti et Duo” c. lemezének kikristályosodott folytatása. Ennek az albumnak a címe is a latin nyelv nagyszerűségére - és Marcel finom iróniájára - mutat rá, amellett pedig remekül tükrözi a mai világ helyzetét: Cirrus Maximus, azaz Nagy Ködösítés.
A „Cirrus Maximuson” Marcel sokkal konkrétabb dallamokkal dolgozik, zenéje időközben letisztult, a virtuozitást elhagyva az egyszerű, örök emberi érzelmek felé fordult. Jellemzi Marcelt az evilágból való elvágyódás, de mindez párosul egy erős identitástudattal, a “nekem a Gellérthegy a Himalája" érzéssel. Bár az ének továbbra sem jelenik meg hagyományos szerepében, az emberi hangok fontos szerepet játszanak a tartalomban. Az album első, “Felejteni" című számán Marcel nagyapja beszél az 56-os forradalom alatt történt megaláztatásokról, a fájdalomról. Csak kétszer látta Kanadában élő nagyapját, de sok mindenre felnyitották a szemét a hangkazetták, amiket egymásnak küldözgetnek. Sokakkal ellentétben Marcel nem kanyarodik vissza a 60-as, 70-es évekhez, ő a 80-as évek gyermeke: elektronikus hangokkal, eszközökkel hozta létre ezt a fül- és szívmelengető albumot. Nem művészkedni akar, csupán mindenki számára érthető, tiszta, a fantáziának utat engedő zenét alkot, hogy hallgatóinak néhány kellemes percet szerezzen, és ellensúlyozza a rohanást, ami nem csak Magyarországon, de az egész Földön jellemzővé vált a harmadik évezredre.

Jónap Tamás

2001. 06. 24.