A lemeznek nincs címe, a borítón csupán az egyedi stílusú Sustain betűk olvashatók egy egész, és egy félbeharapott alma alatt. Az első szám címe a képet alátámasztva Apple, s kicsit talán összegzése is a csapat hitvallásának. A sustain szó valaminek a fenntartását, kitartását jelenti, lehet ez akár egy érzés, egy állapot, vagy egy hang. A borító hátlapján pedig egy kukacoktól hemzsegő almát látunk. Az egész albumra jellemző ez a hangulatvilág. Kicsit szomorkás, olykor depresszív érzések keverednek a számokban, melankólikus, lágy zenével alátámasztva, közben viszont érezni lehet a kitörést ebből az állapotból, mikor egy-egy kemény, zúzós téma váltja fel a finom gitárjátékot.

Az első szám kapásból mutatja ezt a két vonalat, s közben beindítja az utazást, melyet az Axport című második track visz tovább. Felhangosodó, majd elhalkuló harmónia periódikus, lüktető zongorakísérettel. Mintha csak meg akarnák mutatni a srácok, hogy ilyet is tudnak. Aztán jön a Hippodrome, melyben már nagyobb szerep jut az ütőhangszereknek is. Mint a többi, ez is gitáralapú dal, lágy indítással, majd riffelős folytatással. Kicsit szaggatós, mégis nagyon harmónikus szám néhány kemény zúzással megspékelve. Ezeknél a részeknél lehet érezni valamelyest a Sustain koncertfeelingjét, ugyanis a fellépéseik mindig fergeteges bulikat szülnek. Ott is éppúgy megfigyelhető a két ellentét, melyek ellenére mégis egységes zenét kapunk. Míg egyik pillanatban épp csak ringatózunk az ütemekre, néhány másodperccel később már a színpad előtt tombolunk önkívületben. Hát ilyen ez a sustaines életérzés, melyet a negyedik szám, a Neaux fokoz még tovább.

Az annyira jellemző lüktetés folytatódik, a hangok és ütemek kitartása a végtelenségig, s az egész megteremtése. Az Epigone szétszaggatja a hangfalakat, a vad dinamika keményen zúz végig az instrument tracken. Ekkor érkezünk el az album hivatalosan utolsó előtti trackjéhez, mely a Try again címet viseli. A lendületes indítás után kicsit visszafogják az erőt, aztán a fokozás egészen a szám végéig elkíséri a hallgatót. Mint az másik daloknál is hallható, kiváló női vokál egészíti ki Nitro - akit a Sick-Room zenekarból ismerhetünk - énekét Gőbölös Krisztina személyében, akinek a neve pedig a Stereo Bazaarthoz és a The Airborne-hoz köthető. Említést érdemel az ötlet, hogy a Try again szám vége felvezetése a lemezt záró, Perhaps című bonus tracknek. Játszó, beszélgető gyerekeket hallunk, melyből kibontakozik az akusztikus gitártéma. Majd hozzá illeszkedik a csörgőkkel kísért duett, mely gyönyörűen ismétlődik és fokozódik a jól elkapott refrénig, ami slágeresen mászik a fülünkbe. Aztán vége, elhalkul minden, újra gyerekzsivaly. Majd csend. Csend, utána még egy kis csend, s pár perc elteltével, mikor már azt hinnénk, lejárt a lemez, elkezd pötyögni egy majdhogynem szintetizátoros hangszínre állított gitárhang. Hamarosan bejön a basszus is, kicsit a Night Rider jut róla eszembe, és kibontakozik egy baromi gyors, szintén lüktető, dinamizmusból ötös szám, a Visibility. Ez a srácok plusz meglepetése, mellyel együtt már nyolc trackessé válik a bemutatkozó album. S hogy kiknek köszönhetjük mindezt? Walter Péternek (basszgitár), Schütz Ádámnak (gitár), Sipos Tamásnak (dob) és Schán Balázsnak (ütőhangszerek).

stanley

2008. 12. 20.