A Vad Fruttik csapatra 2005-ben figyelt fel a Radio Café, és „Szerelmes dal" című szerzeményüket a rádió egyik legtöbbet játszott slágereként adta ki Instant vol 1 válogatáslemezén. 2006-ban jött ki első nagylemezük, „Rózsikámnak digitálisan" címmel a Mama Records gondozásában, és ez év végére állt össze a zenekar teljes egésszé. A lemezről több daluk is szerepelt a Radio Cafe, a Cool tv, és az MTV slágerlistáin. A 2007-es Sziget és VOLT fesztiválon is teltházas koncertet adtak, és helyet kaptak a VOLT válogatáslemezén „Sárga zsiguli" című dalukkal.

"Nekem senkim sincsen" című számuk angol változatát kiadójuk nevezte a tavalyi Popkomm-ra, és felkerült a Magyar Könnyűzenei Exportiroda 2007-es válogatáslemezére is. Az MR2 Petőfi Rádió műsorstruktúra váltása óta napi szinten hallhatóak országosan is a fent említett zeneszámoknak, illetve az új lemezen hallható Kicsit lassabb című daluknak köszönhetően. 2008 márciusában teltházas koncertet adtak a budapesti A38 állóhajón, majd májusban a Zöld Pardonba is lecsaltak 3000 embert.

2008-ban résztvettek az MR2 tavaszi roadshowján, és helyet kaptak az MR2 2008-as „Egy kis hazai" című válogatáslemezén. Szinte az összes nagyobb fesztiválon felléptek az idén (Sziget, Hegyalja, Balatone, Fishing on Orfu, EFOTT, VOLT). A 2008-as VOLT cd-re újra felkerültek, itt is a „Nekem senkim sincsen" című dalra esett a választás. “Zenénket underground popként kategorizálnánk, mivel több stílusból is merítünk ihletet.” – mondta Likó Marcell, az énekes.

Ez leginkább az új lemeznél figyelhető meg, ugyanis előtérbe került a jazzes vonal az „Egy éjszaka bohémiában” és a „Mi ez a jó jazz” című első két nótában. Igazi bárfeelinges szvinggel kezdődik az album. Hozzák a szokásos stílus-és dallamíveket, és az egyedi, érdekes-humoros szövegvilágot. A harmadikként megszólaló dal a „Kicsit lassabb”, mely az MR2 második válogatáslemezére is felkerült. Ez már inkább a „sárga zsigulis” hangzást hordozza, és ennek köszönhetően nem igazán kategorizálható, inkább lehet „vadfruttisnak” nevezni. A negyedik, az „Izabella” jó kis pörgős, vidám, poénos szám. Ennyit róla, többet inkább hallgatva. Az ötödik a „Tánc”, véleményem szerint a lemez egyik legütősebb száma a „Kemikáliák” mellett. Jól eltalált alaptémájuk mellett a szöveg és a refrének teszik őket igazán kiemelkedővé. Utóbbiból már a klip is elkészült. Az albumon a köztük helyet kapó „Bús szamba” latinos szám. S bár először beugrott róla a Fiesta zenekar által képviselt stílus, sikerült ezt kiűzniük belőlem, és a végére már megbarátkoztam ezzel az irányvonallal is. Ebben is megtalálták a saját útjukat, amitől jó lett. Az „Úgy fáj” igazi fájdalmas, a Vad Fruttiktól megszokott kicsit keményebb, szomorúbb dal, egyben a lemez zárótétele is, legalábbis számomra. Az utolsó két track ugyanis már sallang, kicsit olyan, mintha kellett volna még két dal, így hát írtak gyorsan. Félreértés ne essen, nem rossz számok, de eltörpülnek a többi mellett. Így ha a lemezt az „Úgy fáj” zárná, sem lenne hiányérzetem, és örömmel nyugtáznám, hogy bár rövidebb, mégis egységes, jó lemezt kaptam a zenekartól. Az utolsó gondolatot most is örömmel nyugtázom. Jó kis lemezt kaptunk. Köszönjük.

stanley

2008. 12. 21.