Kezdésnek itt a Madcon Beggin'-je, melynek klipje valóban elég szörnyű, de most nem ez a fontos. A nyár egyik legnagyobb slágere volt, csakúgy, mint a soron következő dal, a Run The Show a tavalyi év talán legnagyobb felfedezettjétől, Kat Delunától.

Mint már említettem, akinek nosztalgiázni támad kedve, az ezen a lemezen is megtalálhatja a kedvére valót: Ludacris Stand Up-ja igazi csemege 2003-ból, vagy ide lehet sorolni Lil' Kim 2000-es felvételét, a How Many Licks-et.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy duettekben bővelkedik a lemez, hisz ismét meghallgathatjuk Jordin Sparks és Chris Brown közös felvételét, a No Air-t, Nelly és Fergie sokkal energikusabb Party People-jét és az elbűvölő szépségű Nicole Scherzinger és P. Diddy 2006-os duettjét, a Come To Me-t.

Olyan szupersztárok szerepelnek még a válogatásalbumon, mint Usher, Alicia Keys, T-Pain, Kelly Rowland és Fergie. Utóbbitól a Glamorous-t hallhatjuk, ami önmagában egy brilliáns felvétel, de Ludacris rap-betétje nélkül kissé unalmas. Elvégre ez egy feketékről szóló lemez, miért kellett kihagyni Luda szájalását?

Az egyetlen, aki kilóg a sorból, az Amerie, aki még mindig keresi önmagát. Nem hiába kapja azt a kritikát, hogy a többi énekesnőt másolja. A lemezen szereplő felvétele (Gotta Work) is erről tanúskodik: egy kicsit Beyoncé-s, egy kicsit J.Lo-s. A korong összeállítói talán túl drágának találták a két díva felvételét, ezért döntöttek Amerie mellett. Itt valóban életbe lép a “Ha ló nincs, jó a szamár is” elmélet.

Összességében a válogatáslemezzel nincs semmi gond, ugyanaz bizonyosodik be, mint megannyi más területen: a feketék bizony mindenhol a legjobbat nyújtják. Legyen az Forma-1, politika vagy zene.

Luxi

2009. 01. 24.