Azonos dizájnra építette fel friss válogatásait az Erasure, melyek közt szerepel egylemezes (Pop2! 20 Hits, Pop! Remixed), kétlemezes (Total Pop! 40 Hits) és négykorongos (Total Pop! Teh First 40 Hits Deluxe) összeállítás is, melyek egyetlen közös darabja az Always 2009 remixe. Igaz, e nóta esetében nehéz különbséget tenni az eredeti és az új változat között, ám a Pop! Remixed feliratú hanghordozó további kilenc darabja a legjobb hagyományok szerint készült: tudatosan eltérnek az ismert verzióktól, mégis gond nélkül beazonosíthatóak, szerethetőek és nem utolsósorban működnek. Pedig – két kivétellel – nem agyonajnározott nevekhez fűződnek e bravúrok. Lássuk, ki mit tud!

A Victim of Love Komputer Remixe hamisítatlan retro-mutatvány, gyakorlatilag az összes eredeti hangminta visszaköszön benne, ám a dal játékideje közel duplája a ’87-es verziónak. Mark Pichiotti a gitárra helyezte a hangsúlyt az eredetileg is húros hangszerrel kísért Freedom esetében, ám ezúttal egy flamenco-gitárnak köszönhetően latinos beütést kapott a dal, mely nyolc percen keresztül nélkülözi úgy a dobgépet, hogy mégis van lüktetése a felvételnek.
Egész más koncepció jellemzi a Drama! friss megoldását: masszív, ám egy idő után túl unalmas alapot hozott össze Andy Bell énekes és remixpartnere, JC, melyben csak a refrénnek jut hely, az is csupán ötször csendül fel a közel kilenc perc alatt. Jóval ügyesebb az Avantara house-bűvészkedése az A Little Respecttel – feszes tempóval, középtájon némi elszállós betéttel és Andy Bell remek vokáljával abszolút működőképes remix született. Hasonlóan jól sikerült a pattogós tempójú, leghosszabb címmel és játékidővel büszkélkedő Fingers & Thumbs (Cold Summer’s Day), igaz, e tétel éppen két perccel hosszabb, mint kellene…

Szinte kizárólag csak a hangzással operál a Soil In The Synth újraértelmezése, mely sem a tempón, sem a Ship Of Fools melankolikus hangulatán nem változtatott az eredetihez képest. A Manhattan Clique-nek köszönhetően másodszor is felcsendülő Always viszont alapos átalakuláson ment keresztül. Gyorsabb tempó, izgalmas elektronikus effektusok, melyek akár a nóta rovására is mehettek volna, de ezúttal szó sincs erről. A fülbemászó dallam nem sérült, modern és egyben telitalálatos klubnóta született. Az Electronic Periodic korrekt iparosmunkát végzett a Chorus című örökbecsűvel, míg Vince Clarke kivételesen nem tudta felülmúlni önmagát, a Stop! új, Depeche Mode-ra emlékeztető verziója (hiába, a zenész ott is megfordult pályafutása során) csak félig működik, a kísérletezős instrumentális betétek egyáltalán nem tesznek jót a nótának.

Összességében remek remixlemez az Erasure első ilyen produkciója, melyen több siker új változata szerepelhetett volna, ha nem a hosszú verziókat válogatják be a korongra. Persze, ha lesz hasonló színvonalú folytatás más slágerekkel is, akkor kiegyezem az átlagosan hétperces megoldásokkal. Négyes fölé!

Tracklista:
1. Always /2009 Remix/
2. Victim Of Love /Komputer Remix/
3. Freedom /Mark Pichiotti Strumapella Remix/
4. Drama! /Andy Bell & JC Remix/
5. A Little Respect /Avantara Remix/
6. Fingers & Thumbs (Cold Summer’s Day) /Sound Factory Remix/
7. Ship Of Fools (Soil In The Synth Remix)
8. Always (Manhattan Clique Remix)
9. Chorus (Electronic Periodic Remix)
10. Stop! (Vince Clarke Sync 82 Remix)

Balajti Péter

2009. 04. 18.