Kétségtelenül hiánypótló a Rock lexikon címet viselő széria, melynek első DVD-je a legendás Metró–Illés–Omega felállásból az utóbbi két banda kulcsfiguráit szólaltatja meg – otthoni környezetben, keserédes történeteken és számtalan nagy zenén keresztül idézve fel a múltat. A Gyöngyhajú lányt is jegyző formáció nagydumás billentyűse, a Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett és Liszt Ferenc-díjjal egyaránt elismert Benkő László hamisítatlan humorral átitatott stílusában mesél a hősidőkről. Amikor a bejáratott próbatermük kapuján az ő koncertidőpontjukban egy számukra ismeretlen banda fellépésének plakátja díszelgett a Műszaki Egyetemen. A rémült zenészeket a gondnok nyugtatta meg: elege volt abból, hogy nincs neve a csapatnak, ezért talált egy olyan zenekarnevet a fiúknak, mely valamilyen szinten utal az intézményre is. Így lettek Omega…

A srácok első sikereiket nem saját szerzeményeik, hanem a külföldről hullámzó hangerővel és minőségben hallható Luxemburg Rádió toplistájának gyöngyszemeivel érték el. Igaz, az el-elmenő hangú, illetve a felkonferálások alatt lekevert dalrészeket a magyar muzsikusok megpróbálták kitalálni, s így egyfajta „társszerzőként” alakították ki a repertoárjukba felvett világslágereket, melyek angol szövegét fonetikusan leírva magolták be.

Hasonlóan érdekes volt az együttes első nagylemezének megszületése is. A korongot elsőként egy angliai meghívás során a szigetországban vettek fel, ám a hír hallatán a hazai lemezkiadó hazaérkezésük után egyből bezavarta őket a lemezstúdióba, hogy a kint fél évvel későbbi megjelenés előtt kiadhassa azt Magyarországon. Más kérdés, hogy ha nyugaton nem haraptak volna rá az Omega zenéjére, akkor még sokáig várhatott volna a zenekar élete első albumára…

A Petróleum lámpától kezdve a Lénán keresztül az Életfogytig Rock’n’rollig számos felvétel felcsendül, miközben kiderül, hogy sikerült az első kezdetleges füstgéppel kaki-szagú fenyőerdőt varázsolni a nézőtérre, s az is, melyik külföldi helyszínen és miért tört ketté a zenekar karrierje. Lehull a lepel konkurenciából érkezett álnéven szereplő dalszövegíróról, s Benkő arra is visszaemlékezik, hogyan változott meg minden azon a prágai koncerten, ahova „halálraítéltként” küldték a csapatot.

Egész más kalandokról számol be az Erkel Ferenc- és Huszka Jenő-díjas, illetve Kossuth díjjal kitűntetett Szörényi Levente, akinek az első magyar nyelvű beat-slágert köszönhetjük (Rohan az idő). Az Illés együttes dalszerzője Ausztriában született, de bevallása szerint nem is ez volt az igazán rossz pont az akkori hatalom szemében, sokkal inkább a születési helynél jegyzett Adolf Hitler utca…

A zenész sztorizik az Óh, mondd című magyar nyelvű beat-dalukról, melynél a rossz hangosítás és a megszokott angol szövegek miatt sokáig nem is tudatosult a közönségben, hogy anyanyelvén dalolnak neki.

Szintén furcsának tűnik, hogy az Illés kísérte annak idején többek közt Aradszky Lászlót, aki egész más műfajban és közönségnek játszott. Szörényi frappáns válasza szerint igyekeztek mindenhova becsempészni a beat-zenét, hogy elfogadják és megszeressék azt az idősebb generációk is. A Táncdalfesztiválra is azért tértek vissza egy év kihagyás után, mert ez volt az egyetlen lehetőség, hogy a televízió előtti milliókhoz eljuthasson a zenekar híre és zenéje.

Elhangzik, hogy Bródy színpadi, rendőrségről szóló pikírt megjegyzésének hatására az öttagú banda egy darabig csak négy fővel koncertezhetett, mert a turnét nem lehetett lemondani. Sőt, a hatalom igyekezett belekötni a zenekarba, s Angliában adott interjújuk apropóján csúnyán meghurcolták őket. Tették mindezt úgy, hogy semmi támadhatót nem mondtak a fiúk, így nem is tudták őket mivel szembesíteni, csupán a vádak hatására indult meg egy belső korróziós folyamat – állítja Szörényi.

Megtudhatjuk, miért mondtak nemet a fiúk a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról felkérésre, de szóba kerül az ötvenperces beszélgetés során a Szörényi–Bródy csúcsként ismert István, a király rockopera, melynek már puszta lehetősége is egyfajta csodának számított abban az időben. Kiderül, hogy a Pilisben ásatásokat végző muzsikus is csodaként éli meg a mestermű bizonyos zenei részeit…

Szörényi szerzőtársával, Bródy-val való kapcsolata sem marad ki: a művész elárulja, bár bizonyos produkciókat közösen vállaltak, végül mégsem együtt fejeztek be. A színpadon kívüli világról kijelenti; amit ő barátságnak gondolt, azt János kikérte magának. Szörényi Beatles-rajongó volt, Bródy a Stones-ra esküdött, s János első közös emléke sem túl hízelgő Leventéről: a vörös hajú pattanásos srác kiállt az ő gitárjával a színpadra és úgy játszott, hogy az összes húrt letépte a hangszerről. Majd a megtépázott hangszert rezzenéstelen arccal visszaadta. Szörényi szerint a két legvastagabb húr azért a helyén maradt…
Szurkálódások-piszkálódások tehát mindig is voltak köztük, de érezhető, hogy Szörényinek nem esett jól ez a fajta távolságtartás/megtagadás. Talán öregkorukra mégis barátsággá nemesül ez a civódásokkal teli közös életút, melybe belefért a műsorba a tévé-archívumából beválogatott a Még fáj minden csók és az Amikor én még kissrác voltam is.

A 4:3-as képarányú, sztereó hangú Rock Lexikon sorozat első DVD-je két epizódot tartalmaz, az ajánlók között azonban már látható, hamarosan Bergendy és Zalatnay, illetve Charlie és Zorán is érkeznek majd egy-egy hordozón.

A szórakoztatóan tartalmas anyagok méltók a manapság méltatlanul háttérbe szorult alkotókhoz, akiknek nemcsak fordulatos, de slágerekben és kulcsfontosságú dalokban gazdag életútjából is ízelítőt kapunk – az ő tolmácsolásukban. Igaz, a jól kezdődő és hangulatos beszélgetések végére sajnos alábbhagy a lendület, s a hang is lehetne erőteljesebb, így sincs jobb szó a kiadványra: kötelező.

Tracklista:
1. Benkő László (Omega)
2. Szörényi Levente (Illés)
+
Ajánlók (Bergendy és Zalatnay, Charlie és Zorán)

Balajti Péter

2009. 05. 13.