Ki hitte volna, hogy Bergendy István első szaxofonját apja csempészte át a magyar–csehszlovák határon?! A zenekarvezető szakmai titkokba is beavat: külföldön tanulta meg, hogy a színpadi ember soha ne öltözzön úgy, mint a közönség, s ehhez – a korabeli felvételeket látva – tartotta is magát. Szintén érdekes az a megállapítása, hogy ha senkinek nincs jó hangja egy bandában, akkor célszerű közösen, vokálban előadni a dalt, mert úgy kevésbé derül ki a hiányosság…
Apropó hiányosság! A Bergendy zenekart sem kerülte el az egykori táncdalbizottság korlátozása. A Szellemvasút című daluk került volna veszélybe, ha nem változtatják meg a szöveg végét, ami eredetileg arra futott ki, hogy ijesztő dolgokért nem kell e vidámparki látványosságra jegyet váltani, elég, ha az ember körülnéz az országban…
Ha már a nézésnél tartunk: a hetvenes években is óriási ismertséget jelentett a tévészereplés, melynek igaz csúcsának a szilveszteri élő adás számított. Ide bekerülni szinte lehetetlen volt, Bergendyéknek is csak ígérni tudták a lehetőséget, garantálni nem. A lehetőséget pedig a korszak legnépszerűbb humorista-párosa, Hofi Géza és Koós János a tervezetthez képest rövidebbre sikerült produkciója jelentette, így a műsoridőbe fennmaradt három-négy percet megkapta a zenekar, mely a Mindig ugyanúgy című nótával egy csapásra országos kedvenc lett..
Más kérdés, hogy a népszerűség nem jelentett feltétlen védelmet. Meglepő, de igaz, annak idején fél évre letiltották a zenekart. Mai szemmel nehéz eldönteni, hogy maga a döntés vagy annak kiváltó okai a furcsábbak. Szintén megmosolyogtató, hogy a tévéből azért száműzték az együttest, mert a kopaszra borotvált Bergendy Istvánról úgy gondolták, csillogó kobakjával az idős, tar elvtársakat gúnyolja. Valójában csak egy egyszerű, de látványos megoldásról volt szó, s a muzsikus gyermekorvos ismerősétől szerzett igazolással védte meg hóbortos ötletét.
A műsorvezetőnek, Nagy Györgynek elmondja a zenész, hogy az egyik legnagyobb slágerük, az Iskolatáska milyen hátulütőkkel járt, s bevallja, csemetéje miatt indulhatott el annak idején az a táncoktató-műsor, melyben a zenekar játszott. Jó kis anyag, bár a vége összecsapott, s a Bergendy–Demjén konfliktusról is csak annyi derül ki, hogy István továbbra is barátsággal tekint Rózsira, akinek annak idején állítólag a lemezgyár harcolt ki szólólemezt.

A nemek közti egyensúlyra törekedve a kiadvány második megszólalója egy nemzetközi színtéren is ismert magyar énekesnő, aki négy-öt éves korára három névre is hallgatott. Charlot Sacher egy esztendős volt, amikor a családnak nevet kellett változtatnia, így lett belőle Zalatnay Sarolta. A Cini név viszont óvodás korában ragadt rá, cincogó gyerekhangja miatt szólították így. Bár az énekhang tónusa az évek során változott, az egykori becenév mind a mai napig megmaradt.
Az ötvenperces beszélgetés során kiderül, hogy egy gimnáziumi Scampolo koncerten dalolhatott először a színpadon, majd igazgatói, illetve osztályfőnöki engedéllyel újabb fellépéseken vehetett részt Komár Laciékkal. (Az iskola vezetői és édesanyja csak addig támogatták ezen a vonalon, amíg a koncertek nem mennek a tanulás rovására. Feltehetően ennek köszönhető, hogy Zalatnay Sarolta kitűnővel érettségizett.) Cini szerint a jó startot a Scampolo frontemberének udvarlása vágta haza, s állítja, Komár miatt tört ketté az egyik foga…
Az élet és az éneklés viszont ment tovább. Egy tehetségkutatón a zsűri soraiban üldögélő Bergendy István elismerése jeléül közös munkalehetőséget biztosított, majd két egymást követő évben Cini sikeresen szerepelt a Magyar Televízió Táncdalfesztiválon, amit második alkalommal meg is nyert. Ennek jutalmaként Angliában kamatoztathatta tehetségét, ahol kis híján a Bee Gees család tagjává vált. Ezt ugyan nem vétózta meg az akkori politikai vezetés, de az énekesnő mögött álló kinti menedzsment hiába juttatta a magyar művészt egy James Bond filmbe, a kommunista ellenes szuperkém kalandjaihoz nem asszisztálhatott Sarolta.
Ehhez képes sovány vigasz, de mégsem elhanyagolható a hazai Fuss, hogy utolérjenek című filmben való feltűnés, ahol többek közt Bodrogi Gyula és Kern András voltak a partnerei.
Az énekesnő bevallja, melyik albumát tartja a legjobbnak a saját lemezei közül, s kiderül, miért kezdett el könyveket írni a sikeres zenei pálya helyett.
Miközben olyan dalok szólnak, mint a Hol jár az eszem, a Nem vagyok én apáca, a Mindig kell egy barát, a Nem várok holnapig vagy a Miért mentél el? szóba kerülnek a zenei és magánéleti nehézségek is. Igaz, annak ellenére, hogy a Skorpió együttes kulcsfiguráját, Frenreisz Károlyt többször is említik, kettejük kapcsolatáról szinte semmit sem tudunk meg. A börtön oka sincs kibontva, pedig úgy lett volna kerek a beszélgetés amúgy nagyszerűre sikerült befejezése.

Természetesen ezúttal is 4:3-as képarányt és kétcsatornás hangot kapunk, ám az első DVD-hez képest, különösen Cinivel – akinek évtizedek óta tetszhalott az énekesnői karrierje – felületes, csapongós, kevésbé összefogott beszélgetést kapunk.

Tracklista:
1. Bergendy István (Bergendy együttes)
2. Zalatnay Sarolta
+
Ajánlók (Benkő László és Szörényi Levente, Charlie és Zorán)

Balajti Péter

2009. 07. 25.