Lemezajánlók

Sean Paul: Imperial Blaze (Warner)

A jamaikai szövegmondó dalost annak ellenére bombázzák a zenei díjakkal, hogy gyakorlatilag ugyanazt a receptet variálja. Igaz, továbbra sem fukarkodik a slágergyanús dalokkal, új lemeze tizenkilenc nótája közül több is számíthat a rádiók és klubok szimpátiájára.

Ki tudja, miért nem éri be Sean Paul fele ilyen hosszú lemezekkel, akkor ugyanis nem kéne hosszú esztendőket várniuk a rajongóknak. Más kérdés, hogy így viszont kevesebb SP-sorlemezre kell összespórolni a zsebpénzt…

Második albumára két, harmadik nagylemezére három, negyedik korongjára pedig négy évet kellett várni, de örömmel jelenthetjük: Sean Paul most sem okoz csalódást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az Imperial Blaze minden korábbinál jobban szerepel az amerikai R’n’B toplistán, ahol megszerezte a harmadik helyet.

S hogy mit tud az új cucc, mely kivételesen nélkülözi a vendégművészeket? Az idegesítő bevezető szót sem érdemel, inkább egy óriási kérdőjelet, de aztán gyors egymásutánban jönnek a kőkemény táncos mókák, amiket csak időnként szakít meg egy-két, na jó, három visszafogottabb darab.

Ami az első két-három végighallgatás után kiderül: meglepően kevés a tölteléknóta (Don’t Tease Me, Bruk Out, Wine Baby Wine), a Sean Paul-recept alapján készült új felvételek jelentős részéről elmondható, hogy kislemezre valók.

S hogy milyen összetevőket találni a Sean Paul zenei boszorkánykonyhában? Műfajokból ragga, hip hop, dancehall, reggae és r’n’b a meghatározóak. Amúgy meg: pörgős duma, melyet még a borítóba pakolt szövegkönyv segítségével sem mindig könnyű követni, sajátos akcentus, precízen megtervezett ütemek és a zenei alapoktól tudatosan eltérő énekdallam. Amíg a klubnótáknál az egyszerűség és a jól táncolható tempó dominál, addig a rádiókba szánt daraboknál a kifejezetten fülbemászó refrén a meghatározó. Előbbiekre jó példa többek közt a Lace It, a Birthday Suit vagy a Press It Up, az utóbbi jellemzőket pedig a Daddy’s House, a Lately, a Straight From My Heart vagy az első hallásra tuti befutó Hold My Hand című dalokban találjuk.

Érdekes megoldás a She Wanna Be Down esetében a house-os szinti futamokat középtempós alappal és refrénnel társítani, ennél kevésbé különleges a Private Party egzotikus fúvós-hangszíne, a Pepperpot akusztikus gitárja vagy a lemezt záró I Know U Like It latinos zongorája. Bár az elsőként maxira pakolt, masszív alapokkal megtámogatott So Fine tökéletesen illeszkedik Sean Paul-repertoárjába, gagyi klipje inkább ront, mint javít a klubnóta megítélésén. Sebaj, nem kell mindig zenetévét nézni!

Az MTV és a Billboard által is elismert, Grammy-díjas előadó tovább menetel az általa kitaposott zenei ösvényen. Nem valószínű, hogy az Imperial Blaze új híveket szerez Sean Paulnak, de akik eddig vevők voltak munkái többségére, azoknak most nem okoz csalódást a kingstoni ragga-arc.

Tracklista:
1. Intro: Chi Ching Ching
2. Lace It
3. So Fine
4. Now That I’ve Got Your Love
5. Birthday Suit
6. Press It Up
7. Evening Ride
8. Hold My Hand
9. She Want Me
10. Daddy’s Home
11. Bruk Out
12. Pepperpot
13. Wine Baby Wine
14. Running Out Of Time
15. Don’t Tease Me
16. Lately
17. She Wanna Be Down
18. Straight From MY Heart
19. Private Party
20. I Know U Like It