Moby elárult egy titkot még a megjelenés előtt: „Az albumot itt a stúdiómban vettem fel. A ’stúdió’ szó alatt mindenki egy nagy teremre gondol, pedig az legtöbbször csak egy kicsi szoba. A múltban dolgoztam már kisebb és nagyobb stúdiókban is, de ennek a lemeznek minden másodpercét itthon vettem föl a házamban!” – nyilatkozta Moby.

Az összes dalban dominál az instrumentál, kiváltképp a „Shot in the Back of the Head” című szerzeményben, ami jóformán egy gyászos siránkozás slide-gitárral és gyengéd zongoraszóval megspékelve.

Moby az éneklést a nőkre hagyja: egy sor énekesnő tűnik föl a lemezen, így a 44 éves zenész ezúttal nem igazán csillogtatta meg énektudását. A ’Wait for Me’ arra született, hogy elgondolkodtatásra, merengésre késztesse az embert. A nem túl rádióbarát felvételek célja egyértelműen nem az volt, hogy Moby-t a sikerek csúcsára visszaröpítse. Az évek során megmaradt hű rajongótáborának készítette ezt a lemezt a zenész, ami egyébként kitűnő ajándék nekik, bár nem hinném, hogy mindenki tetszését elnyerte a merőben más anyag.

Aki eddig nem szerette Mobyt, az talán megszereti őt, de az eddigi rajongói közül minden bizonnyal lesz olyan, aki szerint ez a kopasz művész eddigi leggyengébb albuma. Az anyag pedig igenis jó, ha nem is a legjobb. Érdemes megvenni.

Tracklista:

1. "Division"
2. "Pale Horses"
3. "Shot in the Back of the Head"
4. "Study War"
5. "Walk with Me"
6. "Stock Radio"
7. "Mistake"
8. "Scream Pilots"
9. "jltf-1"
10. "jltf"
11. "A Seated Night"
12. "Wait for Me"
13. "Hope Is Gone"
14. "Ghost Return"
15. "Slow Light"
16. "Isolate"

Luxi

2010. 02. 20.