Ha valakinek nem lenne világos: a Gorillazt a Blur nevű angol együttes tagja, Damon Albarn és a képregényekkel foglalkozó Jamie Helwett alapította 1998-ban. Albarn úgy érezte, beskatulyázták őt a Blur zenei stílusával, s közönsége nem nézné jó szemmel a stílusváltást. Ezért alapította meg a Gorillazt, ezáltal ugyanis tényleg olyan zenét alkothatott, amilyet akart. Négytagú a csapat: 2D, Murdoc, Noodle és Russel alkotja. 2001-ben jelent meg első albumuk, amely a ’Gorillaz’ címet kapta. Az erről kimásolt ’Clint Eastwood’ című felvétel elsöprő sikert aratott, s a lemez is kiválóan fogyott. Ebben az évben be is kerültek a Guiness Rekordok könyvébe, a világ legnépszerűbb virtuális együtteseként. 2005-ben jött ki a ’Demon Days’ című második anyaguk, amely még túl is szárnyalta az előző sikerét.

2010 márciusának elején jelent meg a folytatás, a ’Plastic Beach’, melyen nincsenek slágergyanús szerzemények, és a következő ’Clint Eastwood’ sincs rajta. De talán ez teszi még erősebbé az anyagot. Már a legelső számnál érezzük, hogy ez bizony nem egy hétköznapi alkotás: a Snoop Doggal készült ’Welcome to the World of the Plastic Beach’ az egyik legjobban sikerült dal.

Alapvetően két csoportra lehet osztani a dalokat: vannak, melyeken a rajongók talán el is érzékenyülnének, és találunk olyan felvételeket, melyek a jóöreg Gorillaz-stílust idézve táncra késztetnek. Kellemes az összhang, bár mindenkinek javaslom, hogy véleményt csak többszöri meghallgatás után mondjon a ’Plastic Beach’-ről. A hangszerelés valami zseniális, abszolút lehet érezni, hogy évekig dolgoztak az anyagon. A stílus maradt alternatív: a hiphop, a rock, a britpop és a trip hop jegyeit ötvözik még mindig, hozzáteszem: rendkívül jól.

Az első kislemez, a ’Stylo’ már elért némi sikereket: klipjét 900 ezren nézték meg a megjelenést követő 24 órán belül YouTube-on, ami a videómegosztó oldal történetében rekordot jelent. Kiemelném még a ’Rhinestone Eyes’-t, ami egy remek dal, kiváló énekhanggal és instrumentállal. Kellemes kis lazulás a ’Some Kind of Nature’, mely Lou Reed közreműködésével készült. A ’Broken’ és a ’Sweeptakes’ című dalok képviselik leginkább a fent említett két dalcsoportot: míg előbbi komor hangulató, addig az utóbbira tombolni lehet.

Sokan működnek közre a lemezen: a már említett Snoop Dogg mellett Bobby Womack, Mos Def, De La Soul, Little Dragon, Mick Jones vagy épp Paul Simon, csak hogy néhányat említsünk.

Nem győzöm dicsérni az albumot, tényleg mindössze csak az az egy kivetnivalót találom benne, hogy nincs köztük olyan dal, ami mindent visz, és amire évek múlva is emlékeznénk. Nem slágergyanús egyik sem, viszont ha a lemez egészét nézem, akkor Albarnék valóban olyat alkottak, kétségkívül nem mindennapi.

Tracklista:
1. Orchestral Intro – ft. Sinfonia VIVA
2. Welcome to the World of the Plastic Beach – ft. Snoop Dogg and Hypnotic Brass Ensemble
3. White Flag – ft. Kano, Bashy and The Lebanese National Orchestra for Oriental Arabic Music
4. Rhinestone Eyes
5. Stylo – ft. Bobby Womack and Mos Def
6. Superfast Jellyfish – ft. Gruff Rhys and De La Soul
7. Empire Ants – ft. Little Dragon
8. Glitter Freeze – ft. Mark E. Smith
9. Some Kind Of Nature – ft. Lou Reed
10. On Melancholy Hill
11. Broken
12. Sweeptakes – ft. Mos Def and Hypnotic Brass Ensemble
13. Plastic Beach – ft. Mick Jones and Paul Simon
14. To Binge – ft. Little Dragon
15. Cloud of Unknowing – ft. Bobby Womack and Sinfonia VIVA
16. Pirate Jet

Luxi

2010. 03. 15.