Lemezajánlók
Christina Aguilera: Bionic (RCA/Sony Music)
Egy közepes vagy annál rosszabb énekhanggal rendelkező előadónak is lehet szerencséje, ám a Grammy-díjas díva 2010-es nagylemeze ennek a kijelentésnek tökéletes ellentétét példázza. Ilyen kvalitással ennyire rossz lemezt készíteni, kis túlzással: már-már művészet.
Jó munkához idő kell – tartja a mondás. Nos, Christina Aguilera új nagylemezét hallgatva kijelenthető, olykor a rosszhoz is. Az énekesnő két évig dolgozott negyedik sorlemezén, ám a három felvezető mellé összepakolt 15 szerzemény vagy túlzásba viszi a sikerreceptet vagy épp ellenkezőleg, a középszerű környékén teljesít. Hiába a hírnév, az új dalokból a kereskedelmi rádiók sem kértek, ami azért is szerencsés, mert így a sikertelenség másokat sem késztet hasonló produkcióra.
Az egyórás anyagot indító címadó dal refrénjével nem volna gond, ám minden mással igen: a zakatoló elektronikus felütés annyira szokatlan, hogy az ember könnyen hiheti azt egy pillanatra, megbolondult a hangrendszere. A hangtorzítások és a vokális teljesítményt egyáltalán nem igénylő verzék illenek a kifejezetten idegesítő „zenei” kísérethez. A folytatásnak szánt Not Myself Tonight elektro-kvartyogása szintén nyugtalanító, ám ezúttal a refrén sem működik, egyedül a ritkán érvényesülő szinti-dallam értékelhető. A Woohoo ugyan működik, más kérdés, hogy ehhez Kovács Kati egy korábbi slágerét kellet kölcsön kérni (az Add már Uram az esőt című dal egyébként idén BanDJ egyik egyvelegét is erősítette). Az Elastic Love-val viszont vallatni lehetne, annyira szörnyű, a szexuálisan túlfűtöttre vett Desnudate-ba pedig mindent bepakoltak, ami a dal szexuális vonalát erősíti. Latinos szövegek, kéjes sóhajok, döngető ütem: ám mindez olyan erőltetetten és mesterkélten hat, hogy az ember egy percig sem hisz az egészből semmit, oda az illúzió.
A Glam kapcsán nehéz eldönteni, hogy egy Madonna imitátor vagy egy rágógumi-poppal a showbizniszbe betörni készülő leányzó énekel, mindezt csak a háttérvokálból olykor-olykor kirobbanó, hamisítatlan Christina Aguilera énekrészletek cáfolják, ám ez ahhoz képest meglepően ritka, hogy egy Christina Aguilera albumról van szó…
A Prima Donnában viszont van valami. Valami ismerős: egy kis múltidézés az énekesnő 2003-as nagylemezéről (Fighter), némi dallamvilág a konkurens P!nktől (Get The Party Started) és az egykori The Jacksons-tól (Can You Feel It) – többek közt.
Akinek nem lett volna elég az audioszexből, annak a Woohoo szövege és a Desnudate „effektjei” után itt a soulos szerelmeskedés reggelire-kínálat, a Sex For Breakfast, ami valahogy George Michael zenei világát idézi, mégis felejthető. Mindezek után a Lift Me Up kifejezetten kellemes meglepetés, de ugyanígy a füstös bárok hangulatával átitatott All I Need és a finomabb zenei műfajok közé sorolható, mégis nehezen kategorizálható I Am is szokatlan alkotás a lemez első felében sorakozó rettenetek után. A You Lost Me-ből tizenkettő egy tucat, az I Hate Boys és a My Girls egyaránt illúziórombolók, a zárásnak szánt, káromkodással megspékelt Vanity pedig szánalmasan igyekszik a Moulin Rouge! betétdalaként működő Lady Marmalade-hoz felnőni, persze eredménytelenül.
Köszönjük Christina, kettes.
Tracklista:
1. Bionic
2. Not Myself Tonight
3. Woohoo (közreműködik: Nicki Minaj)
4. Elastic Love
5. Desnudate
6. Love & Glamour (intro)
7. Glam
8. Prima Donna
9. Morning Dessert (intro)
10. Sex For Breakfast
11. Lift Me Up
12. My Heart (intro)
13. All I Need
14. I Am
15. You Lost Me
16. I Hate Boys
17. My Girls (közreműködik: Peaches)
18. Vanity
2010. 09. 12.
További Christina Aguilera cikkek
Neked mi a véleményed?
Nem regisztrált felhasználók csak nick-név megadással szólhatnak hozzá a fórumhoz.
Belépés » | Regisztráció! » | Miért is legyek regisztrált felhasználó? »
Imádom a music.hu-t!
Lemezajánlók
Szabó Benedek és a Galaxisok: Cím nélküli ötödik lemez (Randy Hardcore Event Management)
Szabó Benedeknek ezúttal a pályafutása került válságba. Megszokta, hogy a Szabó Benedek és a Galaxis..
Kontor – Horváth: Acoustic (Tom-Tom Records)
Az Acoustic című lemez két népszerű zenész felszabadult játéka, örömzenéje. A sok hangszeren játszó ..
Anna and the Barbies: Indián (Supermanagement)
Az Anna and the Barbies Indián című nagylemezének borítójáról hiányzik a figyelmeztetés: fel kellett..
Koncert & party beszámolók
Havasi koncert-beszámoló – lehet ennél jobb?
Mivel lassan 6 éve ott vagyunk minden év végi Havasi koncerten, ezért volt már bőven tapasztalatom m..
Ákos koncert – a legjobbkor
Odafelé még azon töprengtem, vajon mennyire nyomja majd rá a bélyegét az estre az a méltánytalan, öv..
Ha ezt Bocelli láthatná... Havasi koncert show
Megvolt az idei Havasi show is, és aki eljutott valamelyik koncertjére (idén kettőt láthattunk, egy ..
Hírek
Karrierlehetőségek művészeknek a kultúra fővárosában, Pécsen
Informatikusnak kell tanulni, programozónak, mérnöknek, jogásznak, közgazdásznak, orvosnak – szinte ..
Három eszköz, amit mindenképp szerezzetek be, ha együttest alapítotok!
Megalapult a banda? Ez fantasztikus hír! Akkor kezdődhet is a munka, meg persze először is a beszerz..
3 helyzet, amiben a Rode stúdióeszközei tökéletesen teljesítenek
Bemutatjuk, miért jelentenek a Rode mikrofonok és stúdiókellékek tökéletes megoldást mind a profi, m..
Interjúk
Zene a feneketlen mélységből
A Hableány színesíti A Dal idei mezőnyét, de közben alaposan kilóg belőle. Mély, érzelemgazdag, gond..
Jelzőfény az útvesztőben
Talán nincs is még egy olyan elszánt szlovákiai magyar zenész, mint Puss Tamás. Folyamatosan ötletel..
„Egy tollvonással megszüntethető a szakmánk”
A koronavírus-járvány megsebezte a koncertipart, rávilágított a zenészek és a mögöttük dolgozók kisz..