Meglepődve tapasztaltam, milyen nagy a választék belőle, bár jobban belegondolva nem kellett volna csodálkoznom, hiszen virágzik az ezotéria. Akik ilyen zenére vágynak, gazdag és folyamatosan bővülő választékból, főleg instrumentális, de szép számú vokális hanghordozókból is válogathatnak.

A leírtakból eredően nagy falatnak ígérkezett Laár András szólóalbuma. Persze mindent elkövettem annak érdekében, hogy mégse legyen nagy, és megbirkózhassam vele. Pedig a lemezcég is rátett egy lapáttal. A CD-t azoknak ajánlja, akikhez közel áll a meditáció, a magukba fordulás és megnyugvás igénye, a spiritualizmus, valamint a vallás. Akiktől ezek távol állnak, állítólag nem lesznek képesek ráhangolódni a zenére, unalmasnak, erőltetettnek fogják érezni az egyszerű, ráadásul ismétlődő dallam- és szövegvilágot.

Sosem foglalkoztam ezotériával, bár munkám során párszor belecsöppentem. Kezdő rádióriporter koromban kényelmetlen helyzetbe is kerültem ennek kapcsán. Még mielőtt elkészítettük volna a beszélgetéseket, a riportalanyaim megkértek, hogy csatlakozzam hozzájuk, a szép muzsika hallatán meditáljak, próbáljak meg kilépni a testemből. Ez mindenkinek sikerült, csak nekem nem, mindenki tett egy csodás képzeletbeli utazást, csak én nem, és élmények híján kénytelen voltam kitalálni egy történetet arról, merre jártam. Csodálkoztak is rajta, hogy ez elsőre sikerült. Hiába, a fantáziám már akkor is működött. (Ma már simán bevallanám, hogy ez nem ment.) A végén mindenki boldog volt: a téma ismerői leszűrték a megfelelő következtetéseket, én pedig készítettem egy jó összeállítást…

Az 1955. augusztus 9-én született Laár András pályafutását – látszólag – egymástól távol álló elemek alkotják. Zenei tevékenysége mellett a humor világában, a széles értelemben vett kabaréban is maradandót alkotott, költőként is megcsillantotta tehetségét, és beleásta magát a buddhizmusba. Ebből eredően szerintem még azok sem lepődtek meg a Tündértantra című nagylemezén, akik naprakészen nem követik a karrierjét.

Laár először hegedülni tanult, utána gitárórákra járt, majd autodidaktaként fejlesztette zenei ismereteit. A kezdeti próbálkozások után a KFT tagjaként vált ismertté – a négy fehérre festett arcú zenész az 1981-es Táncdalfesztiválon a Bábu vagy című dal újszerű zenei és szövegi megoldásaival, valamint színházi, pantomimes elemeket is magában foglaló előadásával pillanatok alatt meghódította a közönséget. Ennek ellenére a kvartett sikersorozata csak az 1984-es harmadik albumával, a Bál az Operában cíművel indult be igazán – ezen szerepel az örökzöld Afrika című sláger.

Hősünk első önálló fellépésére 1986-ban került sor Budapesten a Török Pál utcai Pinceszínházban (a mai Piccolo Színházban), műsora javarészt abszurd verseire épült. Aztán csatlakozott hozzá Dolák-Saly Róbert, s még ebben az évben megalakult Galla Miklóssal és Bálint Beával (az ő helyére 1988-ban Nagy Natália érkezett) kiegészülve a Laár pour Laár Társulat – a név szójáték a főszereplő nevéből –, amelyből 1987-ben, az írásmódot megváltoztatva, L’art pour l’art Társulat lett. A lavina igazából a kilencvenes évek elején indult el, a színházi produkció televíziós sikerműsorrá nőtt, a legismertebb karakter, a mindenben értelmet kereső Besenyő István magyar ember kultuszfigurává vált. (A formációt jelenleg Laár és Dolák-Saly mellett Pethő Th. Zsolt és Szászi Móni alkotja.) A KFT sikere közben folyamatosan halványult, a zenekar 1991-ben feloszlott. 1996 októberében állt össze újra, telt házas koncertet adott a néhai Budapest Sportcsarnokban, amit következő év novemberében megpróbált megismételni, de akkor már csak nagyjából fél ház jött össze. (Az Irigy Hónaljmirigy ezt bele is foglalta az Afrika paródiaváltozatába, a Tompika címűbe. „Kibérelek egy sportcsarnokot azért, hogy megtöltsem a kisebbik felét” – éneklik Mirigyék.) A 2000-ben kiadott Éljen a szerelem című nagylemezen Laár nem szerepel, Mohai Tamás helyettesítette. A következő évben az együttes már ismét az eredeti felállásban zenélt, megalakulása huszadik évfordulóját a budapesti Körcsarnokban tartott koncerten ünnepelte. Legutóbbi albuma 2008. december 4-én jelent meg A bábu visszavág címmel, és egy nap alatt el is fogyott a harmincezer példány. Persze ennek van ésszerű magyarázata: az ingyenes Pesti Est KFT-s különszámához csomagolták. Utána kereskedelmi forgalomban is felbukkant.

Laár a buddhizmussal a nyolcvanas évek közepén kezdett el komolyabban foglalkozni, majd fel is vette a vallást. 1990-ben elvégezte a Kőrösi Csoma Buddhológiai Intézet buddhista papképző szemináriumát. Az 1991-ben megalapított A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán 1993-ig buddhista filozófiát tanított. 2005-ben hozta létre a budapesti Tündér Tantra Kört, amelynek tagjai heti rendszerességgel összejönnek, szanszkrit mantrákat, hindi bhajanokat és hasonló magyar szerzeményeket énekelnek. A világtól elvonulva a Kesztölc melletti Klastrompusztán élő, vegetáriánus Laár hisz abban, hogy ezeknek gyógyító: stresszoldó és lélektisztító erejük van, megkönnyítik a belső és külső harmónia helyreállítását.

A Tündértantra című nagylemez szép csendben jelent meg, de akiknek készült, azokhoz biztosan eljutott a híre az idén Az év hazai világzenei albuma kategóriában Fonogram-díjra is jelölt korongnak. A Tündér a bennünk élő segítő, gyógyító jóakaraterők megszemélyesítője. A Tantra a hétköznapi élet körülményei között megjelenő magasrendű jógikus szellemiség. A CD azt a spirituális környezetet mutatja be, amelyben Laár mindennapjai telnek. Az ősi, szent, szanszkrit nyelvű mantrák és hindi nyelvű bhajanok (Jaya Rádhamádhava, Govinda Jaya, Moye Lági…, Om Namah Shivaya 1., Om Namah Shivaya 2., Teyata Om…) átdolgozásai mellett újdonságok – egy instrumentális és öt magyar nyelvű szerzemény – csendülnek fel rajta. Az új dalok (Tündér-idéző, Hópihék, Mária-ima, A repülés, Himnusz az ős-szülőkhöz, A zivatar véget ért) jelenkori meditációk, imák, amelyek Laár lelki életútja során megélt élményeiből születtek. A felvételek világzenei hangszerelésben szólalnak meg, a hangszerelés egyszerű: akusztikus (tabla, csengő, dob, szitár, gitár, tilinkó) és elektromos hangszerekre (gitár, szintetizátor), valamint emberi hangokra (dorombének, kórus) épül.

Ezt a zenét valóban nem lehet bármikor, csak úgy belecsöppenve hallgatni. Alkalom kell hozzá. Én egy gondmentes napot választottam, amikor minden összejött. Igazak Laár állításai, ez a zene tényleg nyugtat, talán még gyógyít is, engem teljesen ellazított, kikapcsolt. Ami pár éve az említett beszélgetésekkor nem sikerült, most igen, el tudtam magamat vonatkoztatni a világtól, amelyben élünk, azt kívül tudtam hagyni. Csak azt nem tudom, ha részese lennék a főszereplő életformájának, akkor mit kaptam volna a hanghordozójától. Gyanítom, még többet. (Új Szó – Szalon)

Puha József

2010. 10. 13. 13:08