Számtalan film, album, kislemez és koncertfelvétel őrzi Elvis Presley dalait, melyek között állítólag háromezernél is több órát töltött Erich van Tourneau és kollégája, Hugo Bombardier, hogy kiválogassa és újraalkossa a Király előtt tisztelgő akrobatikus, táncos, cirkuszi elemekben egyaránt gazdag show-műsor zenei anyagát. A Viva Elvis című produkcióval újabb mérföldkőhöz érkezett a Cirque du Soleil.

Akárcsak a Beatles-est esetén, ezúttal is lemezre került a különleges zenei anyag, ám most a korábbinál is „fülbeötlőbbek” a változtatások. Tényleg nem túloznak az alkotók, amikor azt mondják, nem egy remix-lemezt készítettek, hanem egy olyan korongot, amilyennel napjainkban rukkolna elő Presley, ha élne.

Már a lemezt indító kétperces felvezető zenei montázs hallatán nyilvánvalóvá válik: nem parasztvakítás és újabb rókabőr-lehúzás a legendás előadó zenéjének aktualizálása. Az Elvis koncertek indítója, a Richard Strauss-féle Imígyen szóla Zarathusztra Rock’n’Roll-tempót kapott, miközben közönségzaj, konferansziék és Elvis beszólásai, nevetése és ismert dalainak hangfoszlányai váltják egymást. El lehet képzelni, milyen bámulatos és mozgalmas látványvilágot alkothattak ehhez a világ egyik legismertebb cirkuszának mesterei.

Bár a Király koncertjeinek kötelező felvezetője volt az általa jegyzett C.C. Rider, helyette a Carl Perkins komponálta Blue Suede Shoes diktálja az új ütemet, scratch-csel, blues-os herflivel, big banddal, megafon-effekttel és visszhangosítással megbolondítva.
Majd félpercnyi időutazás következik: modern hangolású zongora és egy korabeli rádiós felkonferálása után robban a Király egyik legelső slágere, a That’s All Right, melyet szeretett édesanyjának írt. Napjaink zenészeinek feszes-rockos játéka teszi az eredetinél is dögösebbé Elvis előadását, amit a remek zenei betéttel és a hozzákevert dudorászással megfejelt extra játékidő még izgalmasabbá tesz.

Bár a Heartbreak Hotel félperces, unott felvezetése, illetve torzítós kezdése elég lagymatag, ám így az 55. másodperc után sokkal nagyobbat üt a megszokottnál is dinamikusabb zenei kíséret, ami szájharmonikában és fúvósokban gazdag kiállásokkal és az ismert dal számtalan, ritka változatából kiragadott énekrészletekkel ejt kábulatba.
Aztán elérkezik a korong gyenge pontja: a Love Me Tenderben Presley mellett az Eurovíziós dalfesztiválon többször is indult énekesnő, Dea Norberg formálja a maga zenei világa szerint az ismert melódiát, mely vadonatúj hangszerelést kapott. Mindezt javítja a korong ráadásdala, melyben ugyanehhez a felvételhez a női szólamot a Vaya Con Dios énekesnője, Dani Klein adja elő, saját stílusa helyett a király előadásmódját szem előtt tartva.

A King Creole az azonos című filmből vett idézetekkel, illetve latin hip-hop megoldásokkal megbolondítva dönget, ám bármilyen jól is szól, a Bossa Nova Baby című nóta újraértelmezésének nyomába sem ér. Utóbbi felfokozott lüktetéssel, alig észrevehetően felturbózott eredeti alappal és vokálokkal trükközik, s a végeredmény tényleg jobb a ’63-as változatnál, ami a maga idejében Top 10-es sláger volt az amerikai Billboard Hot 100-as listáján.

Az 1972-es Burning Love-ot a Kinks együttes You Really Got Me című slágerének gitár-riffjével dobták fel. A dal eredetije is energikus nóta, melyet nem csak a Földön, de a világűrben is használtak ébresztőnek, a felfrissített változat viszont az elektromos gitároknak köszönhetőn még pörgősebb lett.

A Memories című lírai tételből, akárcsak a You’ll Never Walk Alone című gospelből mindössze az énekmentes felvezetés került a korongra, ám míg az előbbi a Can’t Help Falling In Love-ból – Sherry St-Germain segítségével – középtempós r’n’b-duetté előlépett nótára hangol, addig utóbbi a korong egyik legerősebb tételére, az Elvis-koncertek egyik legnagyobb kedvencére, a Suspicious Minds-ra készíti elő a befogadót. S ha már a Suspicious Minds-nál tartunk, a dal a U2-ra emlékeztető, rockos hangulatú rekonstrukciójában különösen bíznak a készítők. E tételhez klip is készült, mely Elvis-t, és nem az előtte tisztelgő show-t idézi meg.

A CD-n található internetes kulcs segítségével a borítóban megbújó show-fotókon túl is képet kaphatunk a Viva Elvis című produkcióról: regisztráció után egy speciális internetes oldalra juthatunk, ahol több részletet is láthatunk a műsorból, a készítők mesélnek a megaprojekttel járó munkáról, de interjút is olvashatunk a zenei rendezővel, külön akta foglalkozik az Elvisről szóló tényekkel, érdekességekkel és az összes átalakított dalról is kellő szöveges információval szolgálnak.

Bár a dalok közé beszúrt interjú-, rádió- és filmes részletek inkább a színpadi előadásnál oly’ fontos történeti hűség miatt meghatározóak, a lemezen inkább funkció nélküliek, az összkép így is parádés: az osztályzat egyértelmű ötös. Elvis él!

Tracklista:
1. Felvezető zenei montázs
2. Blue Suede Shoes
3. That’s All Right
4. Heartbreak Hotel
5. Love Me Tender
6. King Creole
7. Bossa Nova Baby
8. Burning Love
9. Memories (felvezetés)
10. Can’t Help Falling In Love
11. You’ll Never Walk Alone (Zongora közjáték)
12. Suspicious Minds
+
13. Love Me Tender – Duett Dani Kleinnel
+
Extra tartalom a CD-n lévő internetes kulccsal:
Viva Elvis – Burning Love videó
Viva Elvis – Suspicious Minds klip
Viva Elvis – Can’t Help Falling In Love részlet a show-ból
Viva Elvis – reklám
Viva Elvis – Zene és show bemutató
Viva Elvis – Blue Suede Shoes részlet a show-ból
Viva Elvis – King Creole részlet a show-ból
Viva Elvis – Bossa Nova Baby részlet a show-ból
Viva Elvis – Heartbreak Hotel részlet a show-ból
Tények Elvis-ről – szöveges anyag
Infó a dalokról – szöveges anyag
Interjú Erich Létourneau úrral, a Viva Elvis zenei rendezőjével, hangszerelőjével – szöveges anyag

Balajti Péter

2010. 11. 13. 14:00