Nem az a bravúr, ha egy tehetségkutatón befutott előadó az azzal járó népszerűséget meglovagolva sikeres lemezt készít, hanem ha a bravúrt később is képes megismételni. Susan Boyle-nak sikerült. Második, The Gift című nagylemezénél is közel ugyanazt a receptet és időzítést használták, amit a 2009-es I Dreamed A Dream című bemutatkozó-albumnál: egy korong, amin lírai és karácsonyi dalok egyaránt szerepelnek, s aminek a borítója is ezt a kettősséget hangsúlyozza. Így nem csak az ünnepi időszakban, de azon kívül is van helye az énekesnő felvételeinek, melyeket – akárcsak egy évvel ezelőtt – ezúttal is novemberben jelentettek meg.

Susan újra a lemezlovasból nagyívű zenei alkotások producerévé vált Steve Mac-kel dolgozott, s ahogy az I Dreamed A Dream (Álmodtam egy álmot) esetében, most is szerepel egy álmodozós darab a lemezen – a Don’t Dream It’s Over eredetileg egy Crowded House sláger volt, amit Paul Young is sikerre vitt, ám Susan bebizonyította, nem csak a férfi énekesekhez illik e szerzemény. De ugyanígy tett a másik két tuti befutó esetében is: a Perfect Day és a Hallelujah egyaránt olyan kiváló dalszerző-előadók munkája (Nick Cave és Leonard Cohen), akik ugyan egészen más énekhangbéli teljesítménnyel rendelkeznek, ám zsenialitásukhoz kétség nem fér, s akiknek gyöngyszemei számtalan feldolgozást megértek. Susan előadása azonban egészen katartikus: hangja olykor remegően visszafogott, máskor erőteljes, hatalmas teret betöltő, magabiztosan szárnyaló.

A vallásos neveltetést kapott, korábban templomi kórusban is énekelt előadó hitelesen és rutinosan szólaltatja meg az olyan jól ismert karácsonyi dalokat, mint a The First Noel, az O Holy Night, az Away In A Manger, illetve a templomi áhítat övezte O Come All Ye Faithful, de az újévi, a zongora mellett harmonikaszóval megtámogatott Auld Lang Syne mellől is csak a diszkrét pezsgőspohár-koccintás hiányzik.

A lemez különlegességei szintén az ünnepi tételek közül kerültek ki: a Make Me a Channel Of Your Peace (Tégy békéd közvetítőjévé) egy keresztény himnusz, melynek szövegét egyes feltételezések szerint Szent Ferenc imája ihlette. Szokatlan dallama miatt érdemes többször is esélyt adni e szerzeménynek, hogy valóban hatása alá kerülhessünk…
A másik érdekesség a Do You Hear What I Hear?, mely egy ’61-es karácsonyi dalritkaság, amit bizonyára a We Are The World szerzőpárosának (Lionel Richie és Michael Jackson) valamelyike jól ismert, hiszen egy motívumot sikerült átemelni belőle az afrikai segélydalba. Igaz, nem csak ettől különleges e felvétel: a tehetségkutató-győztes idén megmérettetést rendezett, melyre bárki nevezhetett, s az indulók közül maga Susan hirdetett győztest. A legmeggyőzőbbnek Amber Stassi produkcióját találta, így a new yorki hölgy lehetőséget kapott, és duettet énekelhetett Boyle-lal. Nem rossz ajánlólevél a 33 éves mentősnek, hogy egy olyan lemezen mutathatta meg a hangját, ami az amerikai és angol slágerlistát egyaránt meghódította.

2009. április 11-én nézők millióit kápráztatta el Susan Boyle a Britain’s Got Talent tehetségkutatón, s míg bemutatkozó albuma a gyorsan jött népszerűségi hullámot lovagolta meg, címadónak választva a komoly ismertséget hozó dalt, új lemezének már nincs köze a tavalyi tévéműsorhoz, mégis sikert sikerre halmoz. Tegyük hozzá: joggal. Bár a bő félórás albumára kerülhetett volna még pár szerzemény, ez a tízdalos anyag így is kerek. És nem csak a formája miatt.

Tracklista:
1. Perfect Day
2. Hallelujah
3. Do You Hear What I Hear? (Duett Amber Stassival)
4. Don’t Dream It’s Over
5. The First Noel
6. O Holy Night
7. Away In A Manger
8. Make A Channel Of Your Peace
9. Auld Lang Syne
10. O Come All Ye Faithful

Balajti Péter

2010. 11. 18. 21:47