Keményfedeles, aranyszínű betűkkel díszített, 36 oldalas, könyvszerű tok: már a tálalás jelzi, különleges kiadást tart a kezében az ember. S valóban. A csomagban helyet kapó CD hetvenpercnyi zenei anyagot, míg a DVD további százpercnyi időtöltést kínál, melyek egyébként külön-külön is beszerezhetőek, ha valaki csak az egyik vagy a másik formátumot részesíti előnyben.

Alecia Beth Moore – ismertebb nevén P!nk – feladta magának a leckét: eddig megjelent öt sorlemezét 25 kislemez kísérte, ennyi tétel viszont nem fér el egy korongon. Ráadásul válogatást és nem váll-lógatást akart, így új szerzeményeknek is helyet kellett szorítani. Végül többféle megoldás született: míg például az énekesnő szülőhazájában 14 korábbi sláger és két új felvétel adta a végleges dallistát, addig a magyarországi kiadáson 16 egykori siker mellett három friss tétel sorakozik. Ráadásul a különleges CD/DVD-változat esetében is mi jártunk jobban a tengeren túli rajongókkal szemben: ott 21, nálunk 26 track kapott helyet az audiovizuális tartalmú hordozón. Hurrá!

S most jöjjenek a hazai változat részletei! Ahogy a P!nk-koncertek kötelező zárótétele, úgy e válogatáson nyitódarabbá lépett elő a Get The Party Started, mely az énekesnő karrierjében az első nemzetközi sikert jelentette. Ezt leszámítva a megjelenési sorrend érvényes a dallistára, mely feltehetően az arany- és platina minősítésű kislemez-sikerek és listavezető eredmények alapján állt össze.

A hanghordozón a 2000-es, r’n’b-s bemutatkozó Can’t Take Me Home című albumot a There You Go és a You Make Me Sick képviseli (fura, hogy az ausztrál listavezető Most Girl kimaradt, pedig elfért volna), míg a hazánkban arany, világszerte pedig számos platinalemezzel jutalmazott M!ssundaztood című korongról mind a négy kislemeznóta helyet kapott. P!nk legrosszabb lemezeladásait (így is 3 millió feletti darabszámról beszélhetünk!) produkáló Try This feliratú albumról mindössze a Trouble kapott bizalmat a válogatásra – na ja, a Grammy-díjat hozó slágerét mégsem hagyhatta le…
Bár ellendrukkerei lelkesen temették a szerényebb eredmény láttán, az énekesnő a rá jellemző lazasággal, albumcímmel válaszolt: I’m Not Dead, vagyis nem haltam meg! Ráadásul olyannyira belendült a dögös énekhangú örök lázadó, hogy zenei bombaként robbanó 4. sorlemeze rögtön négy, arany, illetve platina eredményt elérő dallal (Stupid Girls, Who Knew, U+UR Hand és az Indigo Girls-szel rögzített Dear Mr. President) büszkélkedhetett, melyek szintén rákerültek a Greatest Hits… So Far!!! című összeállításra.

Úgy tűnt, a bravúr felülmúlhatatlan, ám P!nk mindig is híres volt a meglepetéseiről: így a 2008-as Funhouse-zal majd’ minden korábbi rekordját megdöntötte. A hazánkban aranylemezes korong – mely a MAHASZ Top 40-es albumlistáján a 3. helyig jutott – szinten mindenütt tarolt. Mindebben nagy szerepe volt a felvezető So What című kislemeznek, ami az eladások alapján minden idők legsikeresebb P!nk-dala, de nem hagyta visszaesni az eladási számokat a Sober, a Please Don’t Leave Me, a Bad Influence és a címadó Funhouse című sláger sem. (Összesen egyébként 7 kislemez kísérte az albumot, amik közül csak az I Don’t Believe You és a Glitter In The Air nem értek el kiemelkedő eredményt – utóbbiak nem is szerepelnek a hazai kiadáson.)

Az énekesnő a korábbi sikerek mellé nem kevesebb, mint három friss dalt rögzített azon dalszerzők kíséretében, akik korábban is sikert hoztak már neki. A videoklippel is megtámogatott, igazán pörgős és telitalálatos, Ausztráliában máris platina státusú Raise Your Glass-t P!nk azzal a Max Martinnal és Shellbackkel írta, akikkel a So What című gigasikert is tető alá hozták, de együtt jegyzik a középtempós, gitáralapú F**kin’ Perfectet is, ami hivatalosan még nem jelent meg kislemezen, ennek ellenére máris Top 10-es dal a legkisebb kontinensen. A Heartbreak Down című harmadik új dalban Butch Walker a társszerző: vele hozta össze P!nk a 2007-es Leave Me Alone (I’m Lonely) című számot, melynek egy dallamrészletét többé-kevésbé ezúttal is sikerül megidézni, ezzel együtt e tételre sem lehet azt mondani, hogy tölteléknóta.
Nagyszerű összeállítás, remek új dalokkal, egyedül a 70 perces játékidőt növelhették volna még két felvétellel: a közel ötperces listavezető Most Girls kényelmesen elfért volna, mellé pedig a szédületes Last To Know vagy a lassú I Don’t Believe You, esetleg a jókedvű Leave Me Alone (I’m Lonely) valamelyike tökéletesen kiaknázta volna a CD-ben rejlő kapacitást.

Vajon az így is kitűnő kiadvány végeredményét mennyiben befolyásolja a különleges kiadásban megtalálható DVD?
A bő százperces kép- és hanghordozó az énekesnő 2000 és 2009 között készült 21 videóját tartalmazza, két koncert- és három háttér-videoval, s némi extrával – sztereó hanggal, 4:3-as, illetve letterbox képformátumban. Utóbbi még a szélesképernyős tévén zoomolás során sem hullik pixeleire, bár optimalizálhatták volna a tartalmat a 16:9-es tévékre, ugyanis elég idegesítő, hogy majd’ minden klipnél ide-oda kell állítgatni a képarányt.
Ezt leszámítva nem lehet ok panaszra. A videók sorát az ügyesen összekapcsolt There You Go és a Most Girls nyitják, melyeket a veszekedős-kibékülős You Make Me Sick követ – mindhármat az a Dave Meyers rendezett, aki összesen tíz klippel van jelen e kiadványon.
Itt a két MTV Video Music Award-dal kitüntetett Get The Party Started, illetve a szintén MTV Video Music Awarddal elismert Stupid Girls klipje. Utóbbi olyan celebeket parodizál, mint Lindsay Lohan vagy Paris Hilton.
Egész más miatt látványos és hatásos a Family Portrait videója: Sophie Muller veterán klipdirektor – aki többek közt Shakirával, Beyoncéval és Gwen Stefanival dolgozott – P!nket gyerekkori önmagával hozza össze, akit szülei veszekedéseitől pokollá vált élete miatt vigasztal az énekesnő. (Ráadásul Muller vitte az énekesnőt a vadnyugatra a Trouble klip kedvéért, az oltár elé pedig az I Don’t Believe You videója miatt.)
Ahogy az előadó keserű gyerekkori élményeit önmagából kiéneklő Family Portrait-ja felér egy terápiával, addig a Dear Mr. President egyfajta politikai állásfoglalás, melyhez klip helyett sokatmondó, videókivetítő-képekkel kísért koncertfelvételt tettek hivatalos videóvá. Míg ennek képsorai a Wembley Arenából valók, addig a Bad Influence videóját a Sydney-ben forgatott Funhouse Live In Australia koncertfilmből ragadták ki.
Maradjunk még picit a rendezőknél: a sötét tónusú Just Like A Pillt az a Francis Lawrence dirigálta, aki a vidámságtól szintén mentes Legenda vagyok című Will Smith mozit, illetve a Keanu Reeves főszereplésével készült Constantine – A démonvadászt is jegyzi. A látomásokkal operáló Sober klipjét pedig az a Jonas Åkerlund rendezte, aki A por című kábszeres-hallucinációs vígjátékot és Az apokalipszis lovasai című horrort vitte vászonra, míg a zenebizniszben – többek közt – Lady GaGa, Madonna és David Guetta voltak az ügyfelei.
Ahogy a dalszövegek, úgy a videók révén is kialakulhat egyfajta kép az emberben P!nkről: a meg nem értett örök lázadót mutatja a Don’t Let Me Get Me, az ismeretlen, sebezhető, szeretetre, megértésre vágyó lányt láthatjuk a Nobody Knows-ban, a dögös elérhetetlent a U+UR Hand-ben, a lírai oldalt pedig a Who Knew mutatja meg.
Ahogy a Stupid Girls a celebeket, úgy a So What azt a médiát osztja ki, aki sztárt csinált belőle, mégis az ezzel járó túlkapásai miatt ostorozza. A klip érdekessége, hogy feltűnik benne P!nk férje, Carey Hart motocross-versenyző is, aki az énekesnő kifejezetten a Funhouse turnéjához készült mókás videók egyikében, a Please Don’t Leave Me-ben már főszerephez jut, mint az énekesnő álmainak pasija. (Egyébként a Please Don’t Leave Me eredeti videója is kellően megmosolyogtató a párját kis híján halálra szerető nőről.)
Természetesen a turnéhoz gyártott másik két kisfilm is szerepel a DVD-n, a Leave Me Alone (I’m Lonely) szintén kacagtató, a Funhouse viszont felejthető.

Sajnos a klipek közül hiányzik a legfrissebb, Raise Your Glass-hez forgatott anyag, helyette megkapjuk extraként az Így készült a Funhouse videoklip és az Így zajlott a Greatest Hits… So Far!!! lemezborító fotózása – összesen tíz percben.

16 bizonyított sláger, egy friss sikerdal és két további, csak itt szereplő felvétellel ellátott CD, amit tökéletesen kiegészít az egy híján 20 klippel – köztük több díjnyertes, illetve hangulatos, valamint látványos darab –, két koncertfelvétellel, három háttér-videóval és két werkkel megpakolt, bő százperces DVD. A kitűnő párosítás kitűnő osztályzatot érdemel.

Tracklista
CD
1. Get The Party Started
2. There You Go
3. You Make Me Sick
4. Don’t Let Me Get Me
5. Just Like A Pill
6. Family Portrait
7. Trouble
8. Stupid Girls
9. Who Knew
10. U+UR Hand
11. Dear Mr. President (közreműködik az Indigo Girls)
12. So What
13. Sober
14. Please Don’t Leave Me
15. Bad Influence
16. Funhouse
17. Raise Your Glass
18. F**kin’ Perfect
19. Heartbreak Down

DVD
1. There You Go
2. Most Girl
3. You Make Me Sick
4. Get The Party Started
5. Don’t Let Me Get Me
6. Just Like A Pill
7. Family Portrait
8. Trouble
9. God Is A DJ
10. The Last To Know
11. Stupid Girls
12. Who Knew
13. U+UR Hand
14. Nobody Knows
15. Dear Mr. President (az I’m Not Dead Live – Wembley Arena című koncertfilmből)
16. So What
17. Please Don’t Leave Me
18. Sober
19. Funhouse
20. I Don’t Believe You
21. Bad Influence (a Funhouse Live In Australia című koncertfilmből)
22. Leave Me Alone (I’m Lonely) /The Funhouse Freak Show Edition-ről/
23. Please Don’t Leave Me /The Funhouse Freak Show Edition-ről/
24. Funhouse /The Funhouse Freak Show Edition-ről/
+
Extrák
Így készült a Funhouse videoklip
Kisfilm a Greatest Hits… So Far!!! borító fotózásról

Balajti Péter

2010. 11. 30. 20:07