Pontosabban a Ki van ez találva! című felvételt egyszer elcsíptem az egyik, tavaly indult országos kereskedelmi rádióállomás műsorában, pár nappal a korong megjelenése után. (Egyből felismertem az énekes egyedi stílusáról.) Csodálkoztam is azon, hogy hallom, az előde nem sugározta volna, s mire felocsúdtam, vége lett a dalnak. Ráadásul az együttes felvételeit a töménységük miatt többször meg kell hallgatni ahhoz, hogy kiaknázhassuk, ebből eredően az olyan volt, mintha nem is hallottam volna. Pedig Kowalskyék egyik legslágeresebb, fülbemászó szövegű szerzeményéről van szó.

A CD-hallgatás előtt átfutom a dallistát. Most is ezt tettem, és szemet szúrt az album utolsó felvétele. Nem értettem, hogy fér bele a képbe ilyen című. Hogy érzékeltessem a lényeget, idézek az utolsó előtti dalból, a Változtasd meg magad! címűből. „Keresd az élet pozitív oldalát! Változtasd meg magad, és megváltozik a világ!” Ez tipikus Kowalsky meg a Vega-szerzemény. Utána a Van baj! című csendül fel. A cím nem illik a képbe, az úton-útfélen hirdetett pozitív életérzésbe. Aztán kiderült, a felvétel a mondanivalójával nem lóg ki a sorból. „Az ember félbolond, a nagyvilág a rendelője. Nagy álmok üldözője, mégse boldog egy se tőle. Minden napra tervezett, estére szétesett. És tény, hogy közben nem jössz rá, hogy minden perced élvezet. Elveszted az élet apró örömeit, amíg csak ásod a nagy boldogság gyökereit. Lehet, hogy szebb a terved, mint maga a valóság arca. Na de így kerül bajba, aki csak álmodik, s nem él.” A dal azt sugallja (nekem legalábbis), hogy a baj miattunk van, de ha ilyen körülmények között is élveznénk az életet, tulajdonképpen még akkor is rendben lennénk.

Most menjünk vissza a kezdetekhez! 1999 őszén két, már ismert zenész: Kowalsky Balázs Gyula és Jávorszky Béla elhatározta, hogy zenekart alapít. Megtörtént, a formáció később a groove-os alapokért felelős Juhász Robbal egészült ki. Az együttest a frontember többé-kevésbé egyedül viszi a hátán, a közelmúltig nagy volt a jövés-menés mellette. Az első nagylemez, a laza Pimasz grimasz című 2003 októberében, a második, a Vegasztár – Második pimaszság 2005 áprilisában került a boltokba. A 2006 szeptemberében kiadott harmadik CD-n, a Forradalom RT. címűn folytatódott Kowalskyék stílusának poposodása, a korong az előzőeknél is slágeresebb, még pozitívabb kicsengéssel. Legyünk vagányak, de mértékkel, vegyük lazán a dolgokat, ne rohanjunk, törekedjünk a boldogságra! – ezt hirdeti. A Kowalsky meg a Vega a kereskedelmi igények felé orientálódott, bizonyára tudatosan. Zenéje publicitásért kiabált, a józan ész szerint. A rádiós felkarolás azonban elmaradt, a klipesített, a zenekar addigi pályafutásának legslágeresebb felvétele, a Nem minden szarka farka című is csak nagy ritkán csendült fel. A harmadik album után egy ideig ismét trióként, külső zenészekkel működő együttes a 2008 júniusában megjelent negyedik nagylemez, a Szemenszedett igazság előtt öttagúra duzzadt. (Előtte is volt már öttagú.) A frontember mellett Csanádi Krisztián és Zámbó Tamás gitárosok, Szórád Csaba basszusgitáros, valamint Vajda Péter dobos alkotta. Zámbó aztán villámgyorsan távozott. Azóta nem változott a felállás. Kowalskyék stílusvilága a negyedik CD-n tovább gazdagodott: a rockot és a popot harmonikusan, ötletesen vegyítették az eltérő stíluselemekkel, a blues, dzsessz, hiphop és drum and bass elemeivel, valamint népzenei elemekkel. A szövegvilág alapját ezúttal is az életről szőtt velős, világos, mégis mély gondolatok adják. „Olyan a kedved, amilyenre fested” – énekli Kowalsky a szájharmonikás Megáll az ész! című szerzeményben. Ha egy mondatban kellene összegezni a negyedik korong üzenetét, ez lenne az.

Most már visszatérhetünk az új albumra. „Azért ezt a címet kapta, mert ez az ötödik nagylemezünk, a csillag a csapat logója, mi pedig ötöt is megelőlegeztünk magunknak” – mondta a frontember. A zenekar továbbra is széles skálán mozgó stíluselemekkel megtűzdelt laza rockzenét játszik. Annyira lazát, hogy az összességében inkább pop, semmint rock. A zene igényes, változatos, ötletes: akusztikus gitármenetek, rockos riffek, latinos ütemek, hegedű- és herflijáték alkotják. Az egyszerű, mégis már-már filozofikus szövegek mentesek a trágár szavaktól – Kowalsky, a dalok szövegírója könnyedén tárja elénk mindazt, amit egyesek csak káromkodással megfűszerezve tudnak interpretálni. Az eddigieknél is jobban hangsúlyozza, mennyire fontos a pozitív szemlélet és gondolkodás. Hogy maga nemében minden ember gyönyörű, és a világ is szép, vegyük észre már az értékeket. „Lásd, hogy mennyire szép az, ami vagy, mer’ ami vagy, ami vagy, az, ami v-v-vagy, milyen gyönyörű lény!” – szól a Nyisd ki a tudatod! című felvételben. „Nem igaz, rossz hír, hogy egy hiba vagy, egy vírus csak a planétán, a nap alatt. Hogy kihalt már a Földről a szeretet, a hála, meg a remény és a béke, a hit. Nem igaz!” – hangzik a Nem igaz! címűben. „Ki van találva az eleje, a vége” – halljuk a Ki van ez találva! című szerzeményben. Hogy kitalálták, megtervezték-e, vagy spontánul alakult így, nem tudom, de az album végig egységesen erős. Az utóbbi dal a legslágeresebb, rádiós segítséggel azonban bármelyikből sláger válhatna, bizonyos keretek között persze, tehát nem olyan csapból folyós. De a szó szoros értelmében vett sláger egyikből sem lesz (jut eszembe, a Ki van ez találva! címűt többször nem hallottam a rádióban), mint ahogyan a Nem minden szarka farka címűből vagy az előző CD-n lévő, népzenei elemekkel megtűzdelt, lírai Új templom épül címűből sem lett.

A Kowalsky meg a Vega pályafutása bizonyíték arra, hogy nem csak a média, leginkább a rádiók támogatásával lehet ismertté válni, befutni. Az alternatív út is járható, amikor a zenész vagy az együttes híre egyéb csatornákon terjed. A zeneszerető ember rátalál az interneten, esetleg belebotlik valamilyen fesztiválon. Kowalsky is így toborozta rajongótáborának jelentős részét. Az út hosszabb ideig tartott, de zenekara most már az élmezőnyben van, és rajongóinak száma fokozatosan emelkedik.

A nagylemezt záró Van baj! után az előző korong utolsó felvétele (trackje), a harminchárom másodperces Hagyd magad! című jutott eszembe. Idekívánkozik annak mondanivalója. Abban Kowalsky arra kéri, vagyis inkább utasítja a hallgatót, hogy induljon neki még egyszer az albumnak, elsőre ugyanis képtelenség az egészet befogadni. Elsőre valóban nem lehet azt sem, ezt sem, annyira tömör. Még a sokszori hallgatás során is fedezhetünk fel érdekes zenei megoldásokat és sorok között megbúvó üzenetet.

Kowalsky nem túlzott, a nagylemez valóban ötcsillagos. (Új Szó – Szalon)

Puha József

2010. 12. 10. 8:12