Azt mondják, egy zenekar életében a harmadik nagylemez a vízválasztó. Ha az első album jó, az adhat akkora ismertséget, népszerűséget és rajongótábort, hogy azt meglovagolva szép eladást lehet kihozni a második nagylemezből is. Onnantól viszont már nem elég a szerencse: ha rossz a cucc, nincs pardon. Nos, az 1983-ban alakult, New Jersey-ből való Bon Jovi első két korongja, a Bon Jovi és a 7800º Fahrenheit is hozott egy-egy kislemez-sikert (Runaway, In and Out Of Love), ám az igazi, bombasztikus áttörést a ’86-os Slippery When Wet című anyag jelentette. Csak az Egyesült Államokban 12-szeres platinalemez lett az album, s az USÁ-n kívül listavezető volt a lemez Kanadában, Finnországban, Norvégiában, Svájcban, Ausztráliában és Új-Zélandon is. A bravúrhoz olyan kislemez-slágerek segítették hozzá a bandát, mint a Wanted Dead Or Alive, a Never Say Goodbye, a Livin’ On Prayer vagy a You Give Love A Bad Name – igaz, az utóbbi két dalba társszerzőként besegített John Bon Jovinak és Richie Samborának az a Desmond Child, aki többek közt a KISS-szel és az Aerosmith-szel is dolgozott. A korong minden idők legsikeresebb Bon Jovi lemeze lett, világszerte 28 millió (!) példányban talált gazdára.

Mit lehet kezdeni ekkora sikerrel? Nos, a banda a jobbik megoldást választotta, s ahelyett, hogy babérjaikon üldögélve nyugdíjas korukig számolták volna a zöldhasúakat, vagy az önpusztítás szupersztrádájára vettek volna autópálya-matricát, továbbhaladtak a megkezdett út legeredményesebb vonalán. Desmond Childdal a korábbi három telitalálat után újabb négy nótát írtak az 1988-as New Jersey albumra, melyről egymás után jelentették meg kislemezeket. A Bad Medicine és az I’ll Be There For You is listavezetővé vált az Államokban, de dobogós helyen végzett a Born To Be My Baby és a Top10-be került a Lay Your Hands On Me című szerzemény is. (Arról nem is beszélve, hogy kislemezre végül nem került, de a New Jersey: The Videos című összeállításon helyet kapott a Blood On Blood, melyhez koncertfelvételekből vágta össze egy nemhivatalos klipet.)
A csapat megállíthatatlannak tűnt, ráadásul a New Jersey-vel sikerült a mutatvány, ami a Slippery When Wettel nem: egyaránt listavezetőkké váltak a nagy kék vízen innen és túl, vagyis az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is. Ennyi slágerrel magabiztosan vághattak bele a fiúk egy 16 hónapos, kétszáznál is több fellépést magába foglaló turnéba, ami Európát, Ázsiát, Amerikát és Ausztráliát egyaránt érintette.

A monstre világjárás után a zenekaralapító-frontember, Jon Bon Jovi dallal támogatta meg A vadnyugat fiai című westernfilmet, lelkesedése pedig nagyobbnak bizonyult a turnéval járó fáradtságnál: szólólemezt készített. A Blaze Of Glory címadója, mely a Billboard Hot 100-as listáján a 10. helyig jutott, azóta is gyakran csendül fel a Bon Jovi-koncerteken. A frontember után a társszerző-gitáros, Richie Sambora is önálló albumot adott ki – ami jóval szerényebben szerepelt az eladási és játszási listákon –, a rajongók pedig aggódva figyelték a zenekar sorsát. Az együttes stílusosan oszlatta el a feloszlásukról keringő pletykákat: Keep The Faith (vagyis Maradj hűséges!) állt az ötödik nagylemez borítóján, s az energikus címadó tétel meg sem állt az amerikai slágerlista csúcsáig! Bár a lírai Bed Of Roses és az abszolút rádióbarát In These Arms, valamint az I’ll Sleep When I’m Dead című felpörgetett blues-rock a korábbi slágerekhez képest szerényebben szerepelt a toplistákon, azért a zenekar új anyagára világszerte kiéhezett 12 millió kiéhezett rajongó csapott le.

Az ember kicsit nem figyel, és máris annyi kislemeze gyűlik össze, hogy, ha akarná, sem tudná mindet egy válogatáskorongra rápakolni. Ráadásul a Bon Jovi nem pusztán múltidézésnek szánta a Cross Road című gyűjteményt, hanem két új szerzeménynek is helyet szorított a bő egyórás hanganyagon. A Magyarországon aranylemezt elért kiadványról ugyan hiányzott a Born To Be My Baby, ám az összes többi rockremek mellett szerepelt minden idők legismertebb lírai Bon Jovi opusa. A rádiók, zenetévék, de még a diszkóklubok lassú blokkjában is agyonjátszott Always (a nóta fél évig tanyázott a Billboard Hot 100-as listájának első tíz helyezettje között) után a szintén friss Someday I’ll Be Saturday Night című blues-country nótának esélye sem volt labdába rúgni.

A sikeres felállásból leköszönő Alec John Such basszusgitárost Hugh McDonald váltotta: ő pengethetett a These Days-turnén. A világjárás komolyan hozzájárult a lemez eladási sikereihez, ugyanis az Always-nél is visszafogottabb This Ain’t A Love Song kivételével sem a turnénak, illetve albumnak címet adó These Days, sem további három kislemez nem szerepelt valami jól, a nagylemez viszont majd’ minden kontinensen listavezetővé vált. Bár 1995-től az It’s My Life című nóta (melynek társszerzője a P!nkkel és Adam Lamberttel is együtt dolgozó Max Martin), illetve a listákon viszonylag jól teljesítő (You Want To) Make A Memory kivételével komolyabb slágert nem tudott felmutatni az együttes, a banda továbbra is aktív: albumokat készít, melyek mindegyiket külön turné kíséri.

A fenti dalok a Never Say Goodbye kivételével mind helyet kaptak a kétlemezes összegzésen, s felcsendül még a Who Says You Can’t Go Home rock változata, aminél csak azért lett volna szerencsésebb a Sugarland formáció énekesnőjével közösen rögzített country-verziót felpakolni, mert azért a dalért kapta meg az együttes élete egyetlen Grammy-díját! Albumcímadók közül a Have A Nice Day és a Lost Highway gazdagítja a listát, s miközben a toplisták csúcsáról mindenhol lemaradó Bounce című lemezt egy nóta sem képviseli, az aktuális, 2011. július 31-ig tartó The Circle turné névadó albumáról két, egy ütős (We Weren’t Born To Follow) és egy nem túl emlékezetes felvétel (When We Were Beautiful) is a csomagban landolt.

Gazdag összeállítás, amiben négy új dal is szerepel a régiek mellett. Igaz, ezek közül nem sok vizet zavar a The More Things Change (helyette simán felkerülhetett volna a Never Say Goodbye vagy a Living On Sin a hőskorból). Nem rossz, de nem is túl kiemelkedő a klippel, illetve kislemezzel megtámogatott What Do You Got?, a This Is Love This Is Life viszont korrekt darab. A friss felvételek közül azonban egyértelműen a No Apologies lett volna méltó arra, hogy beharangozza a Bon Jovi Greatest Hits – The Ultimate Collectiont.
Ha nem is csillagos, de azért ötös.

Tracklista:
1. CD
1. Livin’ On Prayer
2. You Give Love A Bad Name
3. It’s My Life
4. Have A Nice Day
5. Wanted Dead Or Alive
6. Bad Medicine
7. We Weren’t Born To Follow
8. I’ll Be There For You
9. Born To Be My Baby
10. Bed Of Roses
11. Who Says You Can’t Go Home (Rock Version)
12. Lay Your Hands On Me (Radio Edit)
13. Always
14. In These Arms
15. What Do You Got?
16. No Apologies

2. CD
1. Runaway
2. Someday I’ll Be Saturday Night
3. Lost Highway
4. I’ll Sleep When I’m Dead
5. In and Out Of Love
6. Keep The Faith
7. When We Were Beautiful
8. Blaze Of Glory
9. This Ain’t A Love Song
10. These Days
11. (You Want To) Make A Memory
12. Blood On Blood
13. This Is Love This Is Life
14. The More Things Change

Balajti Péter

2010. 12. 11. 23:24