Bár 2011. február 25-ig megvan a Symphonicities turné állomáslistája, Sting nem várt a koncertkörút végéig: szeptemberben, a német fővárosban, kamerák kereszttüzében adott estjét még idén megjelentette DVD-n.

A berlini O2 aréna három kivetítőben kimerülő minimál-díszlete előtt, a Royal Philharmonic Concert Orchestrával és további kísérőzenészekkel a háta mögött – oldalán Jo Lawry vokalistával – Sting izgalmas koncertet adott. A valós szélesvásznú képhez sztereó, illetve DTS 5.1-es térhatású hang is választható, utóbbi segítségével a hangszererdő még inkább körbeöleli a hallgatót.

Az ember azt gondolná, ha 12 dalt sikerült úgy áthangszerelni, hogy a komoly- és a könnyűzene képviselői egyaránt érvényesülnek Sting újragondolt slágerei és ritka csemegéi megszólaltatásakor, akkor azok mind helyet kapnak majd a fellépéseken, ráadásnak így is jut még hely. Nos, a Symphonicities nyitó- és záródala, valamint az I Burn For You és a We Work The Black Seam című tételek (utóbbiért tényleg kár) nem szerepelnek a ráadással együtt kétórásra duzzasztott műsoridőben, ám mindezek hiányát komoly mennyiségű kárpótlással pótolja az est csillaga.

Unplugged- és Storyteller-hangulat jellemzi a műsort, melyben a zenei tálalás és a belakott terület miatt csekély a színpadi mozgás lehetősége – azért a This Cowboy Song vagy a She’s Too Good For Me-ben belendül a reflektorfényben úszó társaság –, viszont Sting készséggel avat be számos dal történetébe és a velük kapcsolatos, olykor humoros gondolatait is készséggel megosztja. (Pl.: a When We Dance előtt arról mesél, hogy a zenében kétféle szerelmes dal létezik: a szeretlek–szeretsz a gyakori, de unalmas változat. A másik a szeretlek–te is szeretsz, de valaki mást. Ez fájdalmas ugyan, ám egyben izgalmas is. Vagy ott a kifejezetten megmosolyogtató New Castle-i srác cowboy-ihlete, melyre az I Hung My Head előtt tér ki…)

Egy szó, mint száz, Sting szemmel láthatóan élvezi a számára szokatlanul újszerű zenei produkciót, s a turné alapját adó sorlemezéhez képest meglepően sok slágerrel örvendezteti meg a nagyérdeműt. A több országban is listavezető Brand New Day nyitódalával, az A Thousand Years-szel induló műsor első harmada kifejezetten erős dalokkal ragadja magával a közönséget: az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban egyaránt listavezető Every Little Thing She Does Is Magic egyike annak a négy felcsendülő Police nótának, amik mind slágerré váltak. A ’78-as Roxanne, melyet George Michael is felénekelt egykor, s a Moulin Rouge! című film egyik kulcsdalává is vált, három évtized után is működik, míg az est utolsó tételei között felcsendülő egykori listavezető King Of Pain, illetve minden idők egyik legismertebb Police-gyöngyszeme, az Every Breath You Take máig közönségkedvencek. De ne rohanjunk ennyire előre!

A politikai tartalmú Russians sajátos értelmet nyer az egykor szó szerint kettéosztott német fővárosban, de működik a kifejezetten a Fields of Gold: The Best of Sting 1984–1994 válogatáslemezre készült két tétel is: a When We Dance és a This Cowboy Song idővel valóban slágerré váltak. A Whenever I Say Your Name nem csak Jo Lawry vokalistának ad lehetőséget, hogy duettet énekelhessen Stinggel, de e tételben szólózhat Gerald Gregory hegedűművész és Branford Marsalis klarinétvirtuóz is, aki az Englishmen In New York eredeti változatában és e koncerten hallható változatában szintén brillírozik.
Míg a Tomorrow We’ll See a szving és a blues között egyensúlyoz, addig a Why Should I Cry For You? a lírai vonalat erősíti, de nem csak zenében, szövegben is igen változatos a repertoár: kapunk például rémtörténetet (Moon Over Bourbon Street) és Ószövetség ihlette felvételt is (Mad About You).

Az est során a ritka tételek külön blokkba kerültek: a The End Of The Game a Brand New Day című kislemez B-oldalán kapott helyet egykor, az Oscar-jelölt You Will Be My Ain’t True Love a Nicole Kidman főszereplésével forgatott Hideghegy című film betétdalaként lett ismert, az All Would Envy pedig eredetileg a Brand New Day című lemezen szerepelt volna, de stúdiólemezre máig nem került.

Bár a főműsor hivatalos záródala az egzotikus hangzású Desert Rose, melyért stílusosan arabul köszöni meg a tapsvihart a művész, a ráadásban a She’s Too Good For Me-vel rázza fel még egyszer a nagyérdeműt, hogy aztán a Fragile megnyugtató dallamával búcsúzzék Sting, aki a lelkes közönséghez még egyszer visszatér, hogy a capella elénekelje az I Was Brought To My Senses első szakaszát, a refrénnel együtt.

A kétórás koncerthez negyedórás beszélgetés is jár Stinggel, aki a Symphonicities című anyag, illetve turné születéséről mesél, illetve bevonja a beszélgetésbe Branford Marsalis fúvóst is, akihez régi barátság köti. Az interjú során a koncert legjobb pillanatai mellett beleshetünk a hangpróbára is. Sajnos nem jut szóhoz az albumon, illetve a turnén dolgozó Steven Mercurio karmester, de ugyanúgy nagyon hiányzik legalább egy angol nyelvű felirat is a DVD-ről.

Sting-rajongóknak alap e gazdag és izgalmasan újszerű zenei tartalommal, valamint pazar képpel, illetve hanggal felszerelt kiadvány, s míg a művésznek csak a rádiók által játszott dalait ismerők úgy érezhetik, akad egy-két üresjárat a 120 perc alatt, egy ötös alát így is megérdemel e minőségi előadás.

Tracklista:
1. A Thousand Years
2. Every Little Thing She Does Is Magic
3. Englishman In New York
4. Roxanne
5. When We Dance
6. Russians
7. I Hung My Head
8. Why Should I Cry For You?
9. Whenever I Say Your Name
10. This Cowboy Song
11. Tomorrow We’ll See
12. Moon Over Bourbon Street
13. The End Of The Game
14. You Will Be My Ain’t True Love
15. All Would Envy
16. Mad About You
17. King Of Pain
18. Every Breath You Take
19. Desert Rose
20. She’s Too Good For Me
21. Fragile
22. I Was Brought To My Senses (Intro)
+
Beszélgetés Stinggel

Balajti Péter

2010. 12. 21. 23:12