Szenvedély – hirdeti a gyűjtemény címe, s könnyűzenei klasszikusokból, musicalsikerekből és operarészletekből összegyúrt 38 tétel előadóinak névsora valóban arra enged következtetni, felemelő értéseket vált majd ki a hallgatóból a bő kétórás zene anyag. Csakhogy, hiába Susan Boyle, és a Nyomorultak musicalből való sláger, amivel megnyerte a brit tehetségkutatót, vagy az Il Divó, mely két dallal is jelen van, köztük Leonard Cohen Hallelujah című gyöngyszemének spanyol nyelvű feldolgozásával, de idézhet Michael Bolton a Toscából, s eldalolhatja Barbara Hendricks a Szépség és a szörnyeteg címadóját, ha nem áll össze a sokféle zenemű egységes egésszé.

A komoly- és a könnyűzene közötti különbség túlságosan éles, bármennyire is igyekeztek a szerkesztők az ismert könnyed és érzelmes melódiák kiválasztására. Szerencsésebb lett volna a crossover produkciókat az egyik, az operarészleteket a másik korongra pakolni, nem pedig ömlesztve tálalni. Jöjjenek tehát az erények és a hibák, szépen sorban!

Az első lemeznél a Susan Boyle-felütés megadja az alaphangot, a 3 tenor előadásában hallható O sole miónál ugyan kissé rezeg a léc, de a hazánkban ismeretlen Michael Ball helyrebillenti az egyensúlyt. Cecilia Bartoli énekesnő azonban Az alvajáró című Bellini-operából bármilyen vidám áriával is van jelen, abszolút kilóg a sorból, akárcsak Montserrat Caballé a Paraules d’amorral és az Ave Mariával, de ugyanez elmondható Janice Watson & Ruby Philogene kettőséről is.
Bezzeg Mario Lanza az örökzöld olasz Come Prima angol változatával, a 10 tenor az andalító Moon Riverrel, Barbara Hendricks a Szépség és a szörnyeteg című fim, illetve musical magával ragadó címadójával brillírozik. Vagy ott van Paul Potts a Procol Harum-féle Whiter Shade of Pale olasz változatával, míg az Il Divo Leonard Cohen Hallelujah című gyöngyszemét énekli spanyolul. Michael Bolton a Toscából készült, a Royal Liverpool Philharmonic Choir & Orchestrea A trubadúr című opera egyik legpopulárisabb részletével, a Cigány-kórussal, a London Music Chamber Orchestra pedig Händel Hallelujah-ával jelentik a válogatsá csúcspontjait. Ellenben határeset Kiri Te Kanawa Puccini Pillangókisasszonyból való áriájával, akárcsak Lesley Garrett Lehár Paganini című operettjéből vett tétele, de a The Priests Plegariája is.

A 2. számú CD Pavarottival indít, a számtalan feldolgozást megért Volare közel egyperces hamiskás-áriázó felvezetése ugyan könnyen megdöbbentés válthat ki a hallgatóból, de aztán magára talál a produkció a refrénnél szirupos-musicales zenei kísérettel, de befogadható módon. Sarah Brightman nem okoz csalódást a tradicionális angol balladával, ahogy a Plácido Domingo részvételével előadott John Denver-szerzemény, az Annie’s Song sem. Russell Watson a Halászlegény frakkban című, ötvenes évekbeli musicalből való Be My Love-val bódít, az Il Divo pedig e kiadványon másodjára is elkápráztatja a befogadót. Majd jön Lesley Garrett, és a My Fair Lady-ből – a Hip Hop Boyz által is feldolgozott – I Could Have Danced All Night, ami egyáltalán nem illik a korong korábbi dalainak sorába, ahogy az operaénekesnő, Kiri Te Kanawa dzsessz-feldolgozása, az I’ve Got You Under My Skin sem.

Miután a 2. CD révén zenei kiruccanást tehettünk Olaszországban, Angliában és az Egyesült Államokban egy-két tétel segítségével, zsinórban 9 (!) szerzemény repít Spanyolországba. Az akár szerenád-blokknak is beillő, többé-kevésbé temperamentumos dallamvezetésű zenecsokor nagyjából egységes (Plácido Domingótól a Sevilla például hatásos és hangulatos, nem úgy Alfredo Kraus Noche de rondája), ám az olyan kaliberű slágereket, mint a Sound of Silence vagy az Amazing Grace nélkülözi. E két példa egyébként nem véletlen, mert a „latin szerenád” után e szerzemények zárják a sort – újabb zenei képzavart okozva –, előbbit a négy leányzó alkotta All Angels, utóbbit az amerikai szoprán, Leontyne Price adja elő, egy gospel-kórus kíséretében.

A Passione Vol. 2. című válogatás, azon túl, hogy döntően könnyed és nagyszerű crossover-remekkel büszkélkedhet, olykor túl komollyá válik, különösen a 2. CD-n, így felborul az egységes hangulat. Talán szerencsésebb lett volna, ha szétválogatva, nem pedig ömlesztve kapjuk e tételeket. Így viszont a szerkesztők munkája csupán közepes osztályzatot érdemel.

Tracklista:
1. CD
1. Susan Boyle: I Dreamed A Dream
2. The 3 Tenors: O Sole Mio
3. Michael Ball: You Raise Me Up
4. Ceclilia Bartoli: Ah! Non giunge (La Sonnambula)
5. Mario Lanza: Come prima
6. The Ten tenors: Moon River
7. Paul Potts: Senza luce (A Whiter Shade of Pale)
8. Il Divo: Hallelujah (Aleluya)
9. Kiri Te Kanawa: Un bel di vedremo (a Pillangókisasszonyból)
10. Lesley Garrett: Love, Live Forever (a Paganiniből)
11. Montserrat Caballé: Paraules d’amor
12. Barbra Hendricks: Beauty & The Beast (a Szépség és a szörnyetegből)
13. Michael Bolton: E lucevan le stelle (a Toscából)
14. Royal Liverpool Philharmonic Choir & Orchestrea: Anvil Chorus (A trubadúrból)
15. London Music Chamber Orchestra: Hallelujah
16. Janice Watson & Ruby Philogene: Lakmé – Flower Duett
17. Monsterrat Cabbalé: Ave Maria
18. The Priests: Plegaria

2. CD
1. Luciano Pavarotti: Volare
2. Sarah Brightman: Scarborough Fair
3. John Denver & Plácido Domingo: Annie’s Song
4. Russell Watson: Be My Love
5. Il Divo: En aranjuez con tu amor
6. Mario Frangoulis: Here’s To The Heroes
7. Lesley Garrett: I Could Have Danced All Night (a My Fair Lady-ből)
8. Kiri Te Kanawa: I’ve Got You Under My Skin
9. Juan Diego Flórez: La flor de la canela
10. Ramón Vargas: La malagueña
11. Plácido Domingo: Maitecho mia
12. José Carreras: No puede ser
13. Alfredo Kraus: Noche de ronda
14. Teresa Berganza: Romanza de rose
15. Plácido Domingo: Sevilla
16. Victoria de Los Angeles: De España vengo (El niño judio)
17. Roberta Alagna: Violeta imperiales
18. Nana Mouskouiri: La Andaluza
19. All Angels: The Sound of Silence
20. Leontyne Price: Amazing Grace

Balajti Péter

2011. 04. 10. 13:52