1985-ben a Morten Harket, Magne Furuholmen és Pål Waaktaar alkotta A-ha szabályosan berobbant a könnyűzene világába. A Hunting High and Low című bemutatkozó albumukon a címadó dalon kívül olyan gigaslágerek sorakoztak, mint a Take On Me és a The Sun Always Shines On TV. Bár ezt a kirobbanó sikert azóta sem tudták felülmúlni, a zenekar további nyolc sorlemezt készített, számos slágerrel. Volt tehát miből szemezgetni a bemutatkozás 25. jubileuma kapcsán rendezett, 73 fellépést magába foglaló világjáró turnéra. A két vendégzenésszel kiegészült trió stílusosan a búcsúturné utolsó fellépését, a végső koncertet rögzítette 2010. december 4-én, Oslóban, megalakulásuk és egyben feloszlásuk városában.

A rajongóknak nem lehet okuk panaszra: tűéles és pazar színekben pompázó, valós szélesvásznú kép és teljesen korrekt hangkeverés köszön vissza a A-ha: Ending On A High Note – The Final Concert című DVD-n. Egyedül az extrakedvelők húzhatják a szájukat, mert a bulin kívül semmilyen, még rejtett bónusz sincs a kiadványon. Igaz, ha választani lehetne, a legtöbb vájtfülű, illetve komoly házimozi-hangrendszerrel rendelkező jó eséllyel inkább egy DTS 5.1-es hangsávra voksolna, mint egy dokumentumfilmre a turnéról, melyben a tagok sztorizgatnak. (Utóbbit egyébként valamelyest pótolja a tokba csúsztatott 16 oldalas kísérőfüzet jegyzettel és 27 színpadi, illetve kulisszák mögötti fekete-fehér képpel.) Márpedig az LPCM sztereó és Dolby Digtal 5.1-es hangcsatornák mellett ott a DTS 5.1 is, ami még tovább fokozza az élményt.

A norvég Spektrum csurig telve rajongókkal, akik nem csak a zenekar hazájából, de a világ számos pontjáról érkeztek a nagy búcsúra.
Kifejezetten szép és hatásos, három részre osztott, fényekkel ívelt vásznak szolgálnak a háttérvideóknak, alatta fényorgona-sor kapott helyett. Egyik sem tolakodó, ahogy a tagok öltözéke és színpadi szereplése sem, viszont tökéletesen szolgálják az A-ha zenei világának esszenciájából álló műsort, mely a The Sun Always Shines On TV-vel indít, és stílusosan a Take On Me-vel zár. A vizuális kiegészítés iskolapéldája a The Blood That Moves The Body alatt látható, száguldó vörös vértestek, tekergőző vérerek, a We’re Looking For The Whales során pergő víz alatti, illetve bálnás képek, a Minor Earth Major Sky idején megjelenő űrhajós és csillagos égbolt, a Summer Moved Onnál a nyári természeti hangulatok, valamint a The Living Daylights elején a jól ismert James Bond pisztoly-logó A-ha-változata.

Morten Harket énekhangja még mindig megnyugtatóan varázslatos, annak ellenére, hogy az idő múlása a hangszálait sem kímélte, s ezt olykor bizony hallani, de becsületére legyen mondva, a 110 perces fellépés alatt végig helyt áll, sőt a Forever Not Yours és az Analogue során gitárt, Manhattan Skyline alatt megafont ragad.
Kiderül, hogy a billentyűs Magne Furuholmen a csapat showmanje, többnyire ő beszél, a Move To The Memphis és Minor Earth Major Sky alatt gitárt ragad, a Crywolfban dobol, a Butterfly, Butterfly (The Last Hurrah) és a Crying In The Rain idejére zongorához ül, az azonos című James Bond-moziból (Magyarországon Halálos rémületben címmel futott) való Living Daylights-ban pedig táncol és tombolásra-éneklésre buzdítja a tömeget. A banda fő dalszerző-gitárosa, Pål Waaktaar-Savoy szerényen meghúzódva teszi a dolgát, igaz, egyetlen alkalommal ő is szól pár szót, ami az ő esetében elég is az ovációhoz.

A dallista pazar és átfogó: lemez-címadók közül felcsendül a Hunting High and Low, a Scoundrel Days, a Stay On These Roads, Minor Earth Major Sky, az Analogue és a 2009-es Foot of The Mountain. A listavezető szerzeményekből helyet kap a korábban említetteken kívül az I’ve Been Losing You, a Summer Moved On, a Forever Not Yours és az Eveerly Brothers-feldolgozás, a Crying In The Rain. A 110 perces műsor során számos csúcspontot találni, ilyen a nyitó- és zárótétel mellett a Hunting High and Low, melyben kórussá válik a nagyérdemű, a The Living Daylights monumentálissá bővített változata, a Stay On These Roads, a pörgős ritmusú, kissé Duran Duran-beütésű Cry Wolf, az akusztikus hangszerekkel megszólaltatott Crying In The Rain és a monumentális zenei részeket fényekkel megtámogató Summer Moved On. Azért viszont kár, hogy az ezen a bulin eljátszott Everly Brothers-örökzöld, a Bowling Green nem került a DVD-re.

A 10 HD kamera visszafogott mozgását dinamikusnak nehezen nevezhető vágással varázsolták koncertfilmmé, az egész mégis egységes képet és hangulatot ad az elhangzó dalokkal és a zenekartól olykor könnyező szemmel búcsúzó rajongókkal.

Tracklista:
1. The Sun Always Shines On TV
2. Move To Memphis
3. The Blood That Moves The Body
4. Scoundrel Days
5. The Swing of Things
6. Forever Not Yours
7. Stay On These Roads
8. Manhattan Skyline
9. Hunting High and Low
10. We’re Looking For The Whales
11. Butterfly, Butterfly (The Last Hurrah)
12. Crying In The Rain
13. Minor Earth Major Sky
14. Summer Moved On
15. I’ve Been Losing You
16. Foot of The Mountain
17. Cry Wolf
18. Analogue
19. The Living Daylights
20. Take On Me

Balajti Péter

2011. 04. 18. 10:28