1974–75 a Queen pályafutásának egyik nagy vízválasztója, hiszen a banda ebben az időszakban csúnyán szakításon ment keresztül támogatójával és a korábbi felvételeinek helyet biztosító Trident Stúdióval, egyúttal elkészítette pályafutása egyik, ha nem legnagyobb slágerét. A mélység és magasság lenyomatát pedig az A Night At The Opera című album őrzi, melyet idén frissen újramasterizálva jelentettek meg.

Hófehér keret, elegáns betűk felett tarka színekben pompázó Queen-logó – a borító alapján sokféle zenei világot el tud képzelni az ember, de olyan dühös, indulatos, szitkozódva odamondós nyitányt, mint amivel a lemez indít, nehezen. A Death To Two Legs (Dedicated To…), vagyis a Két lábon járó halál (ajánlva…), ha nincs is nevesítve, egyértelműen a Trident Stúdió vezérének szól, hiszen korábbi támogatójától nem békében vált el a csapat, hanem csúnya szakítással. Az üzleti vállalkozás a befektetett pénzhez képest kevesellte a Queennel járó anyagi sikert, a zenekar tagjai pedig a bérezésük nagyságával és módjával elégedetlenkedtek. Bár kérdésessé vált a banda jövője, új producert és lehetőséget kapva, mindent egy lapra tettek fel.

Az első dal még odacsap ugyan a múltbéli sérelmekért, de aztán – mintegy laza vállrándítással – egy könnyed kupléval, a Lazing On A Sunday Afternoonnal (melyet szintén Freddie Mercury jegyez) lépnek, majd gurulnak tovább a fiúk. Gurulnak, hiszen Roger Taylor egy sajátosan macsó érzésről, a nőknél is nagyobb szerelmet kiváltó autóról énekelt saját dalában, az I’m In Love With My Car-ban, melyből idővel meghatározó koncert-kedvenc lett. John Deacon sem panaszkodhat, You’re My Best Friend című szerzeménye kislemezen is megjelent, amivel az USÁ-ban Top 20-as, Európa több országában Top 10-es helyezést ért el. Szintén a szerelemről szól, ám jóval érzelmesebben a lemez egyetlen lassú gyöngyszeme, a koncerteken hol zongorán, hol gitáron kísért Love of My Life.

Brian May elektromos hangszerét akusztikus gitárra cserélte a ’39-ben, a tipikus tábortűz-nóta tökéletes ellentéte a Sweet Lady című, szintén általa jegyzett rock-dübörgésnek. A banda őrült/laza/játékos oldalát a Seaside Rendezvous című ragtime hozza elő, mely hangulatában a Lazing On A Sunday Afternoonra hasonlít, igaz, ebben Freddie Mercury és Roger Taylor számos fúvós hangszer hangját utánozza a szájával. Szintén ebbe a letűnt zenei világ-blokkba illik Brian May Good Company című dixieland-remeke is, melyben a szerző nem csak énekel, vokálozik és gitározik, de ukulelén is muzsikál.

A korong legnehezebben befogadható felvétele egyértelműen a The Prophet’s Song, mely nem az első bibliai ihletésű darab a zenekar életében (bemutatkozó lemezükön ott a Jesus). A bő nyolcperces darab az özönvíz idejéről regél, a rockoperás felépítés sokszínű vokálozásra ad lehetőséget, igaz, a mű közepébe illesztett 140 másodperces énekes-betét kifejezetten idegesítőre sikerült… Mindezt szerencsére feledteti a szintén monumentális, ám telitalálatos Bohemian Rhapsody. A koncerteken felvételről játszott, briliáns vokálokban gazdag darab drámaiságát idővel a Wayne világa című Mike Myers-marhaság tompította, melyben az autó rádiósmagnójából felcsendülő dalra eszméletlen show-t nyomnak a kocsiban ülők.

A lemezt a brit himnusz, a God Save The Queen elektromos gitáron megidézett instrumentális változata zárja, mely később a Queen-fellépések kötelező záróakkordjává vált.

Kulcsnóták, zenei mérföldkövek, műfaji kikacsintások jellemzik a Queen A Night At The Opera című albumát, melynek tarka összképét rontja ugyan a The Prophet’s Song vokál-betoldása, illetve a középszerűen zúzós Sweet Lady, de csak ötös alára.

Tracklista:
1. Death To Two Legs (Dedicated To…)
2. Lazing On A Sunday Afternoon
3. I’m In Love With My Car
4. You’re My Best Friend
5. ’39
6. Sweet Lady
7. Seaside Rendezvous
8. The Prophet’s Song
9. Love of My Life
10. Good Company
11. Bohemian Rhapsody
12. God Save The Queen

Balajti Péter

2011. 04. 24. 15:10