„Sajnos mi ismerünk téged, pedig senki nem kérdezte, hogy meg akarunk-e ismerni… És ez sokkal rosszabb annál, mint hogy te nem ismersz minket!” – állt a zenekar facebookos válaszbejegyzésében. Az üzengetés arra jó volt, hogy akik valóban nem hallottak még az ezáltal is publicitást kapott együttesről, utánanézzenek. A név első hallásra telitalálat, ebből a szempontból viszont nem szerencsés.

A Mocsok 1 Kölykök hallatán rockzenét, de inkább még keményebb stílust játszó zenekarra asszociálhatunk. Rosszul tesszük, a formáció a széles közönséget megcélzó popzene képviselője, amit egyéb stíluselemekkel dúsít fel. Akik meg akarják ismerni a repertoárját, ebből eredően csalódhatnak, a célközönséget meg távol tarthatja a név. A rádióállomások szerencsére partnerek a megismertetésben. De a műsorvezetők ritkán konferálják fel az előadókat, így nem egyszerű a beazonosítás.

Én is csak sokára, a Ringó című dal kapcsán tudtam beazonosítani az együttest. A lassan, letargikusan induló szerzemény („ring a hajónk egy sártengeren, nincs kapitány, aki átvezessen”) egy fülbemászó, a Bergendyt idéző refrénbe csap át („fogd meg a kezem, ez egy szép nap, gyere velem”), majd egy másik refrén jön, az meg a Hiperkarmát idézi („vihar után nekem ez a legjobb, ez az, ami feldob, nekem ez a legjobb”). Aztán kiderült, hallottam a zenekart már korábban is, a Mezítláb, az Illegál és az Akár holnapig című zeneszámait is elcsíphettük a rádióban, sőt nem kell múlt időt használni, manapság is hallhatók.

Az együttes három alapítója: Pulius Tamás (ének-billentyű), Csekő Ádám (gitár) és Demeter Zoltán (basszusgitár) kecskeméti származású. Tamást a Belmondóból, Zoltánt a Magashegyi Undergroundból is ismerhetjük. Budapesten alapították meg zenekarukat Molnár Kristóf dobossal 2006-ban. Idén januárban változott a felállás: Zoltán helyére LeMon érkezett, Horváth Geri pedig kiegészítő szintisként színesíti a hangzást. A nevüket egy cimborájuknak köszönhetik, aki egy házibuliban mindenkire azt mondta, „Mocsok egy kölyök vagy!” A csapat az első koncertjein átdolgozásokat adott elő többek közt a The Beatles, a Thin Lizzy, a The Clash, a Red Hot Chili Peppers és az Arctic Monkeys repertoárjából. Az együttes 2009 tavaszán ötdalos demóval jelentkezett. Több rádióállomás is bevállalta, más-más felvételt favorizálva. Bizonyára a pozitív visszajelzéseknek köszönhetően a zenészek gyorsan bele is vágtak nagylemezük elkészítésébe, amin négy hónapig dolgoztak, az öt dalhoz hat új szerzemény készült.

A jó értelemben vett lazaság a CD legtalálóbb jelzője. Könnyed szövegvilágával elsősorban szórakoztat, s csak másodsorban üzen. A fülbemászó zene a hatvanas-hetvenes évekbeli beatet és pop-rockot idézi. A Bergendy többször eszünkbe juthat, de az LGT is – ráadásul Pulius énekhangja helyenként a fiatal Somló Tamáséra emlékeztet. A hangszerelés ötletes, jól felépített, gazdag.

Az album induló felvételét, az említett Ringót Bacsa Zoltán trombita- és id. Pulius Tibor (Tamás édesapja) gitárjátéka dúsítja fel. A másodikként felcsendülő Fogd a pénzt című dal társadalomkritika az elromlásról és korrupcióról („fogd a pénzt és fuss, hogy minél feljebb juss, ott nem kaphatnak el, ott senki nem figyel”). A szintipopos hangszerelésével ez is a Bergendyt idézi, és ez az egyetlen olyan szerzemény, amit Tamás egyedül írt, a többit a zenekar közösen komponálta. A címadó Mezítláb akusztikusabb hangszerelésű, sztorizgató felvétel („ülj le nálam, hogy elmeséljem, csak hegedültem egész télen, és nagyon átfáztam”). A Fő az egészség az üzenetet megfogalmazók közül való, az alkalmi partnerkapcsolatok mellékhatásaira fókuszál („ki lehet a neked való, mit gondolsz, Backstreet Boys vagy Sex Pistols, vagy ha nincsen benned félsz, lehetsz pornószínművész, fő az egészség, hát tudd mindig, hogy mibe nyaltál”). A nyers riffből nyílik ki a lendületes, pörgős dal. A klipesített Illegál a párkapcsolat témakörét veszi górcső alá, ezen belül a szakítást („most rászoktam, te meg elveszed, és ez fáj, mint a legtöbb, ez is illegál”). A cinikus Gondolom két együttest is eszünkbe juttat, szólórésze a Queent, zenei alapja, szövege, előadásmódja pedig a Heaven Street Sevent, főleg a Mozdulj című szerzeményét („s nem is nagyon értem, hogy mit cseszek el éppen, ő a hülye, én nem”). Ezt követően két zenésztémájú felvétel hallható. A hiphopos, ismét Bacsa Zoltán trombitás betétjével felturbózott Mindig jó egy sztereotípiát fogalmaz meg („mindig jó csaja van a zenésznek, mindig jó csaja van”). A punkba hajló Érdekes művész pörgős zeneszám, erőteljes basszussal, dobbal. A kevésbé megalapozott sztárságot mutatja be, az átdolgozásokból élőket, akik mindvégig csak ígérik a saját repertoárt és izgalmasabb jövőt, de lustaságuk felülírja a terveiket („a rajongói mindeközben úgy unatkoztak, hogy saját maguktól megírtak néhány fasza dalt, nem tudom, mitől félek, amatőrök mit remélnek egy olyan dallamtól, hogy sálálálálálá”). Ezután két szerelmes felvétel következik. Az Akár holnapig a várakozásról szól („várok bármeddig, akár holnapig”), a második felében egy kiváló gitárszólóval, amelyhez csatlakozik Földi Janó kürtjátéka. Akárcsak a Ringó, ez is olyan, mintha nem is ugyanazt a zeneszámot hallgatnánk. A Tamidala inkább amolyan paródiaféleség, semmint komoly szerzemény. A Szia mi újság zeneileg a CD legváltozatosabb felvétele, a céltalanságról és elkallódásról szól, öniróniával fűszerezve. Aki nem zárja el a lejátszót, és kivár picivel több mint egy percet, az hallhat még poénnak szánt záró dallamot is.

A Mocsok 1 Kölykök első nagylemeze üresjáratok nélküli, egységes, profi bemutatkozás. Kérjük a következőt! (Új Szó – Szalon)

Puha József

2011. 04. 27. 20:07